2009.03.21. 18:49
14 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://ibolyasvisszapill.blog.hu/api/trackback/id/tr96382817
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rossi 2009.03.27. 20:08:13
ez egy klassz kép :) ha ránézek csak úgy kavarognak bennem a különboző érzések ..Mélységekről és magasságokról...szuper a háttérzene is ...
2009.03.28. 14:07:52
Nagyon jól írod Rossi!
csilla 2009.03.28. 21:32:07
Szomorú vagyok,ha az Aida honlapján hiteles- márpedig mért ne lenne az- ,az info akkor az Aidát idén több helyszínen is előadják majd.
Vérzik a szívem,ha visszagondolok arra a varázslatos nyári estére.
A szívem a torkomban dobogott annyira izgultam,hogy minden tökéletes legyen,pedig minden adott volt a sikerhez,felkészült színészek,és színésznők,szinte telt házas közönség,szép idő,és Ibolya.
Felcsendült a zene és egyszer csak ott állt a színpadon,el sem akartam hinni,..mennyire tökéletes volt,ahogy énekelt,az éjszakába csengett a hangja,a szél az arcába fújta a haját,és ezzel együtt életre kelt a múlt.
Az a múlt ami még órákkal az előadás után sem akart visszatérni számomra a jelenbe,mert egyszerűen fogva tartott,általa,általuk.
Az ilyen pillanatoknak,varázslatoknak érdemes élni,és alig vártam mindannyiszor hogy átélhessem újra.
Ettől a varázstól fosztottak meg,ebben az önző világban.
Mit nem adnék,ha legalább még egyszer láthatnám,Ibolyával a főszerepben......
wpetya 2009.03.31. 17:48:33
Bocsi, a névtelen én voltam.
mTimi 2009.04.02. 16:56:32
aki letér a járt útról az tudja mit veszít de nem tudja mit találhat.
Sajnálom Csilla, hogy ennyire elkeserít a darab illetve Ibolya sorsa a mjuzikellel kapcsolatban. majd meglátjuk milyen varázsokat tartogat számodra a jövő, illetve számunkra. onnantól kezdve, hogy egyik lába még az otthonban volt a másik a megasztárban, onnantól fogva minden vele kapcsolatos pozitív történésnek örülök. De nem várok tőle semmit, valahogy úgy vagyok vele mint a cicámmal. Teljesen mindegy, mit csinál mert szeretem de ha pluszban felugrik az ágyamra és oda jön hozzám lefeküdni akkor a ritkán érzett boldogság fészkeli magát a szívembe. Mikor Ibolya énekel és én hallhatom akkor az pont ilyen. Elfogadtam, hogy a cicámra senkinek az akaratát nem lehet ráerőltetni, vad. Ugyanígy elfogadtam azt is, hogy ő ilyen. Nem az ágyra ugrik fel hanep a színpadra és ugyanúgy magának, kettőnknek, sokunknak dorombol csak éppen énekléssel. aztán, hogy ez most hogyan kapcsolódik akármelyik fentebb látható hozzászóláshoz már fogalmam nincsen. na mindegy, nyegleó balra el:)
csilla 2009.04.02. 21:49:13
Tökéletes a cicás hasonlat,teljesen igazad van,nem is lenne ezzel baj,csak hiányzik,hiányzik az a plusz lelki feltöltődés amit általa,a dalai által kaphattam,és ugyanakkor klassz emberekkel tölthettem együtt az időt.
Nekik is köszönhetem,hogy némileg kárpótolhatom magam,ha "el akarok tűnni"ebből a sanyarú világból.
Bízom a jövőben,Ibolyában,és a varázslatban.....
mTimi 2009.04.03. 13:36:50
jájá én is:)
Mókus 2009.04.03. 15:50:49
Nagyon felkavaró ez a kép.. és egyben olyan nemtom leírni, bennem mit éreztet :) De egy batár nagy állat király tombólós koncertet igen! Hiányzik :(
mTimi 2009.04.03. 16:56:46
Nekem azt érezteti, hogy háttérkép akar lenni :)
Gerbera 2009.04.08. 19:03:22
Tudod Timi a cicás hasonlat tényleg nagyon jó, ha csak a mi szempontunkat nézzük. Mi mindenképpen kapunk Tőle és elfogadjuk. De Neki jó?
Nekem ebben van hiányérzetem.Elfogadom ami van, olyan amilyen, már a létezése is ajándék, de Neki jó ez így?
Nem miattam, miatta van hiányérzetem.
Gerbera 2009.04.08. 19:05:38
Ja! A háttérzene csodálatos!
mTimi 2009.04.12. 01:57:28
Neki jó ez így? Az már az ő dolga. Ő ad, én kapok. én adok, hogy fogadja-e az az ő döntése. MÁsok is adnak, hogy fogadja-e azt is ő dönti el.
Gerbera 2009.04.13. 10:38:02
Nem vitatom, az Ő dolga, az Ő döntése, de ami most van az nekem fáj, ez meg az én érzésem, nem tehetek róla. Kavarog bennem, hogy közömbösebbnek, önámítóbbnak, cinikusabbnak kell-e lennem, vagy még sokkal elfogadóbbnak, hogy ne érezzem azt, amit. Hogy legyen elég, hogy történhet bármi, mi szeretjük, a többi nem számít.
Egyébként Timi, Aranylak 3 ?
mTimi 2009.04.13. 11:01:18
Nem tudom mit érzel, milyen érzések kavarognak de ha tudnám sem mondhatnék semmi okosat.
Gerbera:) Múlt héten otthon voltam akkor nem írtam tovább, a héten remélem sikerül összeszednem magam.