ez egy klassz kép :) ha ránézek csak úgy kavarognak bennem a különboző érzések ..Mélységekről és magasságokról...szuper a háttérzene is ...

Nagyon jól írod Rossi!

Szomorú vagyok,ha az Aida honlapján hiteles- márpedig mért ne lenne az- ,az info akkor az Aidát idén több helyszínen is előadják majd. Vérzik a szívem,ha visszagondolok arra a varázslatos nyári estére. A szívem a torkomban dobogott annyira izgultam,hogy minden tökéletes legyen,pedig minden adott volt a sikerhez,felkészült színészek,és színésznők,szinte telt házas közönség,szép idő,és Ibolya. Felcsendült a zene és egyszer csak ott állt a színpadon,el sem akartam hinni,..mennyire tökéletes volt,ahogy énekelt,az éjszakába csengett a hangja,a szél az arcába fújta a haját,és ezzel együtt életre kelt a múlt. Az a múlt ami még órákkal az előadás után sem akart visszatérni számomra a jelenbe,mert egyszerűen fogva tartott,általa,általuk. Az ilyen pillanatoknak,varázslatoknak érdemes élni,és alig vártam mindannyiszor hogy átélhessem újra. Ettől a varázstól fosztottak meg,ebben az önző világban. Mit nem adnék,ha legalább még egyszer láthatnám,Ibolyával a főszerepben......

Bocsi, a névtelen én voltam.

aki letér a járt útról az tudja mit veszít de nem tudja mit találhat. Sajnálom Csilla, hogy ennyire elkeserít a darab illetve Ibolya sorsa a mjuzikellel kapcsolatban. majd meglátjuk milyen varázsokat tartogat számodra a jövő, illetve számunkra. onnantól kezdve, hogy egyik lába még az otthonban volt a másik a megasztárban, onnantól fogva minden vele kapcsolatos pozitív történésnek örülök. De nem várok tőle semmit, valahogy úgy vagyok vele mint a cicámmal. Teljesen mindegy, mit csinál mert szeretem de ha pluszban felugrik az ágyamra és oda jön hozzám lefeküdni akkor a ritkán érzett boldogság fészkeli magát a szívembe. Mikor Ibolya énekel és én hallhatom akkor az pont ilyen. Elfogadtam, hogy a cicámra senkinek az akaratát nem lehet ráerőltetni, vad. Ugyanígy elfogadtam azt is, hogy ő ilyen. Nem az ágyra ugrik fel hanep a színpadra és ugyanúgy magának, kettőnknek, sokunknak dorombol csak éppen énekléssel. aztán, hogy ez most hogyan kapcsolódik akármelyik fentebb látható hozzászóláshoz már fogalmam nincsen. na mindegy, nyegleó balra el:)

Tökéletes a cicás hasonlat,teljesen igazad van,nem is lenne ezzel baj,csak hiányzik,hiányzik az a plusz lelki feltöltődés amit általa,a dalai által kaphattam,és ugyanakkor klassz emberekkel tölthettem együtt az időt. Nekik is köszönhetem,hogy némileg kárpótolhatom magam,ha "el akarok tűnni"ebből a sanyarú világból. Bízom a jövőben,Ibolyában,és a varázslatban.....

jájá én is:)

Nagyon felkavaró ez a kép.. és egyben olyan nemtom leírni, bennem mit éreztet :) De egy batár nagy állat király tombólós koncertet igen! Hiányzik :(

Nekem azt érezteti, hogy háttérkép akar lenni :)

Tudod Timi a cicás hasonlat tényleg nagyon jó, ha csak a mi szempontunkat nézzük. Mi mindenképpen kapunk Tőle és elfogadjuk. De Neki jó? Nekem ebben van hiányérzetem.Elfogadom ami van, olyan amilyen, már a létezése is ajándék, de Neki jó ez így? Nem miattam, miatta van hiányérzetem.

Ja! A háttérzene csodálatos!

Neki jó ez így? Az már az ő dolga. Ő ad, én kapok. én adok, hogy fogadja-e az az ő döntése. MÁsok is adnak, hogy fogadja-e azt is ő dönti el.

Nem vitatom, az Ő dolga, az Ő döntése, de ami most van az nekem fáj, ez meg az én érzésem, nem tehetek róla. Kavarog bennem, hogy közömbösebbnek, önámítóbbnak, cinikusabbnak kell-e lennem, vagy még sokkal elfogadóbbnak, hogy ne érezzem azt, amit. Hogy legyen elég, hogy történhet bármi, mi szeretjük, a többi nem számít. Egyébként Timi, Aranylak 3 ?

Nem tudom mit érzel, milyen érzések kavarognak de ha tudnám sem mondhatnék semmi okosat. Gerbera:) Múlt héten otthon voltam akkor nem írtam tovább, a héten remélem sikerül összeszednem magam.