2006. május 27. Szombathely - 
Na, szóval..akkor a beszámoló..vagy mi...
Úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy ezúttal én nem megyek fel Pestre, hanem úgyis Fehéváron keresztül megyünk Szombathelyre, tehát majd felvesznek itt valahol. Meg is beszéltük még ) -, hát nem összefutott Ibolyáékkal! Ők is épp akkor indultak a koncira a zenekarral.
Úgyhogy kb. negyed 11-kor hívtak, hogy indulhatok. Oda is értem már háromnegyed előtt picivel a nagy négysávos lámpás kereszteződésbe, a megbeszélt helyre a Diófa vendéglő elé. Ekkor megállapítottam, hogy a Diófa felirat olyan miniatűr, hogy azt aztán tuti nem veszik észre, úgyhogy rájukcsörögtem, hogy inkább odaállok a kereszteződésbe, figyeljenek engem. És csak vártam, vártam, vártam...pedig .
Aztán egyszercsak ismerős dudaszót hallok, de természetesen nem abból az irányból, ahonnan vártam. Odanézek. Zöld...hgr..najó, ők azok. Begördültek a parkolóba, elmesélték merre is jártak, merre is jöttek, bár én nem igazán értettem, amit magyaráztak, de hát jóvan, lényeg, hogy megvagyunk. 5-en mentünk:
Már fél 12 lehetett mire elindultunk Fehérvárról. Elég szeles idő volt, de azért elő-előbújt a nap. Úgy terveztük, hogy menetbe megállunk majd Kapolcs környékén merthogy a Művészetek völgye állítólag nagyon szép hely és hogy kirándulunk arrafelé egy kicsit. Na ezaz ami nem jött össze, alighogy kiértünk Fehérvárról, fekete felhők gyűltek az égre és szakadni kezdett az eső. De olyan szinten, hogy majdnem meg kellett, hogy álljunk, mert már alig lehetett valamit látni a szélvédőn. Asszem erre mondják, hogy "mintha dézsából öntötték volna", hát igen...szó szerint. Na, gondoltuk, elmossa az egész kirándulásunkat, meg még lehet, hogy a koncit is..Persze Hát nem tom, de mindenesetre elég lassan futott!
Aztán egyszercsak: fééééééééééény!!! Kiértünk a felhők alól, és olyan szikrázó napsütés lett, hogy már kezdett melegünk lenni. Persze a Kapolcsi részt már elhagytuk, meg időnk se lett volna már hosszabban megállni, így csak egyszer álltunk meg odafelé Tüskeváron asszem, egy kicsit kiszellőzni, "füvet szedni", meg ez-az. Aztán vissza a kocsiba, ami addigra már egy katlanná változott, úgy tűzött a nap. Nemsokára meg is érkeztünk Szombathelyre, innen már csak a Haladás pályát kellett megkeresni. Tettünk pár kört, de aztán végül meglett!
Kiszálltunk, és elindultunk a színpad felé, amit elég nehezen vettünk észre, mert mi a szabadtéren kerestük, ez meg egy sátorban volt. Így mentünk a hang után. Közben nézelődtünk, mert voltak kirakodók, meg kaja, pia ilyesmi. Azt hiszem Vas nép fesztivál volt, és annak keretében tartották a koncertet is. Mikor odaértünk a sátorhoz, még valami táncosok voltak épp a színpadon. Kívülről úgy tűnt, hogy tele van az egész nézőtér, de aztán befurakodtunk picit és látjuk ám, hogy csak egy szép nagy körben álltak az emberek, a színpad előtt meg egy bazi nagy üres kör tátongott. Olyan érzésem lett, mint Gödön (ha valaki volt esetleg tavaly a Vadászfesztiválon az tudja miről beszélek). Na jóvan, akkor még nyugodtan elmehetünk felderíteni a wc-t, úgyis lesz helyünk bőven gondoltuk. Közben találkoztunk pár ismerős Ibolyás emberkével is. Már fél 3 volt, amikoris, ugye a koncertnek kezdődni kellett volna, de a táncosok még javában ugrabugráltak. Viki meg kikönyörögte Csillától, hogy hadd mászókázzon azon a valamin, azon a felfújható óriási csúzdaszerűségen, vagy min. Mivel teljesen nyilvánvaló volt, hogy itt nem csak 5 perc csúszás lesz, igy Vikike is jól járt.
Na aztán háromnegyed körül már kb másodszorra bemondták Ibolyáékat - azaz, most kezdett a zenekar beköltözni a színpadra. Jó, mostmár talán odamehetnénk. Oda is mentünk és jééé, az üres kör kezdett megtellni. Mondjuk tocsogtunk a sárban meg beleragadtunk néha, de azért jó volt.
Még várakoztunk, ismét szakadni kezdett az eső, rendesen folyt a sátor oldalán, de ugyanakkor sütött is a nap, szóval valahol biztos volt szivárvány is, csak a sátorban ezt nem láthattuk. De legalább jött egy kis levegő, ugyanis a sátorban ebből nem volt éppen sok. Mire behangoltak a zenészek meg elrendeztek mindent, megintcsak eltelt vagy fél óra, megint bemondta a konferansz Ibolyáékat, de csak nem jöttek, na és hogy a most következő 10 percben mi történt a színfalak mögött azt nem tudom. De már nagyon türelmetlen volt a közönség.
És egyszercsak végre! Bejöttek, elkezdődött. Kigyúltak a fények is, aminek most nem igazán örültem, illetve egyiknek, mert totálisan a szemembe sütött és sokkal erősebb volt a fénye a többinél. Jó biztos úgy kellett lennie, én nem értek a világításhoz, de azért nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jól volt beállítva az a lámpocska. Voltam már elég koncerten, de ez még egyiken se fordult elő, hogy zavarjon ilyesmi, ezért gondolom, de persze, lehet, hogy a hiba itt van bennem. Ráadásul ez szinte egész végig égett, csak néha egy-egy pillanatra adott nyugalmat a szememnek, amikor elaludt, vagy épp Ibolya eltakarta, vagy Mirkó.. . Akkor meg persze zöldeket láttam a változatosság kedvéért az előzetes fény miatt, ettől aztán lassacskán a fejem is kezdett megfájdulni. Viszont azért tudtam pár érdekes és használható képet is készíteni.
Egyébként nem tudom, hogy igazán csak ez a lámpa zavart-e, nem vagyok benne biztos, úgy érzem, ez amúgy se volt most egy olyan hű de bazi jó koncert. Nem tudom, hogy miért érzem ezt... talán, mert voltam Veszprémben meg Nagykanizsán és van mivel összehasonlítanom... A hangulata, meg úgy egybe minden az egész, most valahogy nem tett rám különösebb hatást, nem éreztem annyira a kontaktust sem (bár biztos volt aki igen), valami hiányzott... mindamellett persze azért jó volt újból hallani (ha már látni nem nagyon láttam). Azt is sajnálom, hogy mivel az a tánccsoport Ibolya előtt elhúzta az időt, így Ibolyáék megint nem játszottak el minden dalt, amit szoktak, így megint kimaradt pár: Nem a miénk az ég, Ölelj amíg lehet, Mi lesz velem, Embertelen dal, az Ördögön van-ról meg már ne is beszéljük. A Hibánál hallhattunk egy kis átköltést, mondjuk, hogy a csúnyábbik változatát, de csak egy helyen. A közönség is elég passzív volt, rajtunk kívül nem nagyon tapsoltak, pláne nem nagyon énekeltek. Kivéve persze a Magyarországot. Ennek a dalnak olyan ereje van, hogy akármikor akárhol előadja Ibolya mindig sikerül megénekeltetni a közönséget.
Bár igaz, ehhez el kellett érni, hogy a Nem kell után visszajöjjenek, ami ezúttal elég gyorsan megtörtént, mert rajtunk (Ibolyásokon) kívül az ott lévők nem nagyon tudhatták, hogy még most jön a java, így egy pillanatra aszittem vissza se fognak jönni, de aztán jött a Magyarország, és minden megváltozott. A végén meg természetesen az Édes méreg, amire már azért meg-megmozdultak. Az első sorban Lucáék persze szokás szerint végig ugrálták az egészet. , szóval azért volt mozgás a konci alatt is itt-ott . Úgy láttam elég sokan fényképeztek (amit egyébként egy-két embernél Ibolya ismét "díjazott"...) sőt többek kezében láttam kamerát is.
Ibolya a végén megköszönte, hogy eljöttünk, meg hogy ott lehettek, aztán levonultak és a közönség rohamosan oszlani kezdett, pedig még voltak más fellépők is. Tehát mondhatjuk, hogy Ibolya és zenekara volt a fő műsorszám a helyieknek.
Mi is kimentünk, Csilláék vettek kaját, meg lufit Vikinek, majd benéztünk a sátor mögé, leültünk kifújtuk magunkat, aztán még császkáltunk erre-arra, és lassan elindultunk a kocsihoz.
Az az ötletünk támadt, ha már jövetben meghiusult a Kapolcsi kirándulás, akkor hazafelé bepótoljuk. Na igen, de az a Haladás pálya annyira ragaszkodott hozzánk, és vonzott minket, ("Jéééé, ez már megint a pálya??" ) hogy csak nehezen tudtunk elszakadni tőle. Bár ez a "koncertlakók"-tól nem is olyan meglepő ) (vagy lehet, hogy azt mondta, hogy zs...)
Aztán valahogy sikerült kikeveregnünk. A hazaút nagyon jól telt, sokat nevettünk, jött a "lejtős katica feeling", meg "kapaszkodtunk" is elég sokat, ugye Viki?
Vittem cseresznyét az útra, be is cseriztünk és totál cserisek lettünk. Meg beettünk még mindenfélét, mondhatni mindent csak normális kaját nem, mindegy az már megvolt délelőtt. De én még ezek után is egyszercsak kívánós lettem , nem tudtam mit, csak valami nagyon finit ettem volna, de nem tudtam rájönni, hogy mit, mígnem aztán kitaláltam, hogy igeeen, fagyiiiiiiiii! Erre, csodák csodájára pont ott termett egy fagyizó az út szélén, úgyhogy rögtön meg is álltunk és vettünk 55 forintos fagyit!!!!!!!! Na ilyet se ettem már vagy 8 éve! El kellett mennünk Tüskevárra, hogy ilyen olcsó fagyit kapjunk! Kiültünk a teraszra... a csend és nyugalom ami ott volt gyerekek, nagyon kellemes volt.
Aztán immár felfrissülve folytattuk utunkat, ahogy terveztük Kapolcs felé, a Művészetek völgyénél, ott is megálltunk több helyen is. Asszem mondhatom az a környék a béke és a nyugalom szigete, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Vikinek sajnos közben elszállt a szép zöld lufija..."Gyere vissza!..." Felmentünk egy várromhoz is, ott hülyéskedtünk, meg fényképezgettünk, Aztán sajnos lassan indulni kellett tovább, mert már kezdett sötétedni.
Fehérvártól ugyebár nekem kellett volna navigálnom, hogy hol is lakom, de hát olyan sötét volt...csupa ismeretlen hely... najó, azért csak hazataláltam. Ezúton is köszönöm, hogy, ha nem is háztól, de házig fuvaroztatok, és köszi
Amiket a koncertről írtam természetesen csak az én saját benyomásaim, én most ezt így éreztem, persze valaki meg lehet, hogy másképp. Ez csak 1 vélemény. Olvastam már róla sokkal pozitívabbat is. Ez van.
Na egy szó mint száz, bár a szombathelyi koncert nekem személy szerint nem fog a kedvenceim közé tartozni, az egész nap, a kirándulás nagyon jól telt és őszintén örülök, hogy ott lehettem veletek!
Jó kis nap volt. Lehetne még sok ilyen!
Majdnem elfelejtettem: "ami nincs az nekem nem fáj, nem fáj"
U.I.:GYERTEK PÉNTEKEN (JÚNIUS 2.) A RÁTKAI KLUBBA A HASS ALKOSS KLUB MUSICAL ESTJÉRE MINÉL TÖBBEN! OTT TALÁLKOZUNK! PUSSSZ MINDENKINEK!
