2005. augusztus 20. Tüzijáték, Magyarország
Egy lány - aki nem lehetett más, csak Ibolya -, Magyarország tetején énekelt nekünk a hazaszeretetről. Négy tévécsatorna is egyszerre közvetítette, amint Oláh Ibolya elénekelte a Magyarország című dalt a tüzijáték előtt. Ezzel a tiszadobi lány igazi médiatörténelmet írt... Ekkora tömeg előtt talán még nem is énekelt. Ám elmondása szerint a legizgalmasabb mégis a Lánchíd tetején átélt pillanatok voltak...
18. és 19. után mi is következhetne, mint 20. :)
Aszód és a karaoke után - már 20.-án hajnalban meg is érkeztünk második otthonomba unokatesócskámmal, Györgyivel. Némi beszélgetés, és az aznapi események megtárgyalása után negyed 6 körül, mikor már világosodott, úgy döntöttünk mostmár talán ideje álomra hajtani kis fejecskénket, hisz nemsokára tüzijáték! :) Arról nem is beszélve, hogy 13 órára jön Miki, addigra nem ártana felébredni. Najó, hát akkor aludjunk. Rádió maradjon bekapcsolva? Oké, persze maradhat, meg hátha... :) Szal zenére aludtunk el. Aztán tényleg, olyan kb. fél 8 körül ismerős dallamra ébredtünk. :) Mindketten, egyszerre! Hihetetlen! :) Rossi, rögtön eszembe jutott, amit a karaoken meséltél! Azért érdekes lehet az agy alvás közben, valahogy tud a külvilágra is figyelni tudat alatt, vagy a Dal tehet róla, vagy mittomén, de mindenesetre érdekes, az biztos! A kellemes ébredés után aztán ránéztünk az órára, majd megállapítottuk, hogy nyugodtan alhatunk még pár órát, szal visszaszunyáltunk. Érdekes módon én kövire is ismerős dalra ébredtem, de most nem arra, hanem az egyik karaokes számra. Na de mostmár azért mindjárt 11, ideje lenne télleg felkelni!
Eléggé nehézkesen (én meg mégnehézkesebben), de végülis csak feltápázkodtunk, megkajáltunk, aztán egy telefon: Ne menjek? :)) Najó, szal jön Miki, menjünk ki elé. Sikeresen el is kerültük egymást, mert Györgyi és az unokahuga már elindultak. Mindegy azért valahol végülis a rengeteg egyforma épület egyikében összefutottunk. Irány fel a szállóra, Mikiszokásoskedvencvideója:), majd pedig a hárombetűsvizsi, amikoris Györgyi beöltöztetett madárijesztőnek. Persze nekik jó volt az utcai ruha is, csak nekem kellett a jelmezben virítani. :) Nem mintha bárki is szólt volna, ha nem veszem fel, na de mindegy mostmár, nem is ez a lényeg, hanem, hogy minden oké, 96%. Amúgy nekem is kéne egyszer ilyen hárombetűsvizsi asszem, akkor legalább nem kéne beöltözni. :)) Neked majd én megcsinálom! Köszi..:)) Na jóvan, kikísérjük Mikit, majd a tüzijátékon találkozunk. Aha, persze, majd pont ott, ahol ember ember hátán! Úgyhogy asszem Mikinek még egy kicsit várnia kell míg felkel majd a nap. :))
Györgyivel visszamegyünk a szállóra, nem vagyunk éppen a frissesség mintaképei, úgyhogy még picit pihenünk, meg beszélgetünk, meg már megint enni is kell! :)) Lassan aztán indulhatunk a tüzijátékra, meg még talán előtte látunk valamit, légibemutatót vagy hasonlót. Szal elindultunk, nemtom sose milyen járművel meg hogyan merre, de valahogyan odaértünk a Duna környékére, nem messze az Akadémiától. Innen gyalog mentünk az embertömeg közepén, közben azért láttunk egy kis szeletet a légibemutatóból is itt-ott. Aztán egyszercsak megtaláljuk az Akadémia előtti színpadot is, ahol ugye elvileg majd Ibolya is fog énekelni. Közvetlenül a színpad előtt megpillantjuk Szilviát, mi is odamegyünk, üdvözöljük egymást, bár elég nagy a tömeg, ezért nem tudunk teljesen odamenni hozzá, de azért hallótávolságon belül kerülünk, a színpadtól kb 3 m-re. :) A színpad bal oldalán volt egy óriáskivetítő, meg egyébként a Duna mindkét partján végig óriáskivetítők sorakoztak, szal szerintem nem volt olyan hely, ahonnan legalább egyet ne lehetett volna látni. Mi elég jó helyen álltunk, se túl távol, se túl közel nem voltunk a kivetőhöz, nagyon jól láttuk, amikor odaértünk még a légibemutató ment a kivetítőn is. Aztán egyszercsak az Akadémiai színpadot világították ki, következett az István a király. Györgyi pont ezt akarta megnézni délelőtt a tv-ben, de az akkori állapotunk és a tv állapota miatt ez nem igazán jött össze, mostmár viszont nem is bántuk, így élőben azért mégiscsak jobb volt! :)
21 óra felé azért már rá ránéztem az órámra, aztán pontban 21-kor a rockopera végén, miután meghajoltak, lementek a szereplők, egyszerre besötétedett a színpad és felcsendültek az első hangok. Hoppá, de hol van Ibolya? Hát, ezek szerint nem itt... félreinformálták a jónépet! Na mindegy, akkor nem marad más, mint a kivetítő, még jó, hogy az viszont számunkra a lehető legjobb helyen volt. Mindenki hátrafordult, a tekintetek rászegeződtek a kivetítőre, valamint az égbolton látható sárkányszerű helikopterre, ami felénk közeledett és ami mintegy szimbólumként elhozta a sötétségbe a fényt. Nagyon szép volt, és sztem nagyon illett az első dallamokhoz. Aztán a kivetítőn ugyanazt követhettük végig, amit a tv-ben is leadtak, de hát azért élőben ott lenni mégiscsak más, a szabadban teljes hangerővel hallgatni a dalt, meg a hangulata az egésznek. Azt viszont először nem értettük, hogy most akkor hol is van Ibolya. Az emberek többsége ugye azt nem érthette, hogy hogy kerülhetett a Lánchíd tetejére. Mi viszont azt már tudhattuk msmester fényképezőnélküliségének történetéből, hogy pár nappal előtte már valami klippfélét készítettek Ibolyával a Lánchíd tetején. Mi csak azt nem értettük, hogy miért nem a beharangozott helyen énekelt Ibolya. Sőt először aszittük, hogy egy az egyben a klippet rakták be és a tüzijátékot pedig bevágták mögé. Szóval sztem nem sok olyan ember lehetett a parton, aki világosan értette, hogy akkor most mi is van pontosan. :) De közben ezzel nem is törődtünk, csak az élményre koncentráltunk. Aztán persze később megvitattuk a történteket és minden kiderült, Ibolya a Dunaparton a Lánchíd előtt állt, a Lánchíd-tetős képeket pedig bevágták az elejére és a végére.
A Magyarország aug. 20.-i videója (M1): KATT IDE
A dal után még végignéztük a tüzijátékot, bár tény, hogy a Lánchíd másik oldaláról jobban láttunk volna, de azért nem volt olyan rossz. A végén pedig a Himnusz szintén csodálatos volt ilyen hangosításban és környezetben. Miután vége lett, megvártuk Szilviát meg a barátnőjét, és így négyen együtt indultunk hazafelé. Aztán Szilviáék mentek tovább, Györgyi meg volt olyan rendes és a Nyugatinál megvárta velem a vonatomat. Leszámítva, hogy nem élőben láttuk Ibolyát, azt hiszem 20.-án is egy újabb csodálatos élményben volt részünk. :)
(Persze nekem azért így is sikerült a hazautat elrontanom, ne haragudjatok! :( Már bánom, ahogy viselkedtem, és hogy olyanokat mondtam, amit magam is elítélek, és főleg azt, hogy pont egy olyan emberről, aki aztán igazán nem érdemelte meg ezt tőlem, ugyanis pont ő az egyik olyan ember, aki kezdettől fogva mindig nagyon rendes volt velem... Szóval van itt egy kis apróság, ami beárnyékolja az élményemet, de erről csakis én tehetek. Visszagondolva viszont azért a nap mérlegén egyértelműen a jó dolgok vannak túlsúlyban, ez csak egy kis lelkiismeretfurdalás...)
Egy kis háttér a sajtóból, médiából, internetről összevágva:
Nem trükkfelvétel volt, amint Oláh Ibolya a Lánchíd tetején énekelt aug. 20-a alakalmából. Az énekesnő tényleg a magasban dalolt, de nem a tüzijáték előtt közvetlenül. A különleges előadást már pár nappal az ünnep előtt rögzítették.
Ma estefelé leparkoltam a Széchenyi rakpart 4. elé, és elgyalogoltam a hétvégére lezárt Lánchídhoz. Vásároltam egy madárfütty-sípot, majd tovább sétáltam. Fél nyolc körül ismerős arcokat véltem felfedezni, majd Oláh Ibolyát pillantottam meg, amint különlegesen díszes ruhában felgyalogol a híd láncán a kőpillér tetejére, ahol népes csoport - szemmel láthatóan filmes stáb - fogadta. Vakuk villantak, lámpa- és kameramozgások voltak felismerhetők. Kisvártatva megjelent egy helikopter és hosszasan körözött a pillér körül. A tény felismerése, hogy nincs nálam fényképezőgép, kamera, mély depresszióval töltött el. Beültem az autóba, s döbbenten bámultam az eseményeket. Egy óra múlva megismétlődött az egész. Csak addigra besötétedett, felgyúltak a fények, kivilágították a hidat, a tőle jobbra látható királyi palotát a Várban, a távoli háttérben a Citadellát és a Szabadság-szobrot. Ismét megjelent a helikopter, onnan filmezték az addigra a magasban egyedül látható, táncoló, ugráló Ibolyát. Ez sok volt nekem. Eszközeim, lehetőségeim hiánya elviselhetetlenné vált! Még egyszer magamba ittam a látványt, majd pánikszerűen elmenekültem a helyszínről... (msmester, OIRO, aug. 13.)
Az énekesnő a Lánchíd tetején állva énekelt, és a felvételek alatt több ember is ijedten nézte őt lentről, vajon leveti-e magát a mélybe. Az aggódó tekintetek egyre csak a Lánchíd tetejére szegeződtek, és a bámészkodók közül többen öngyilkosjelöltnek nézték a lányt, akit a darukon álló férfiak éppen le akarnak beszélni végzetes tettéről.
Az énekesnőnek, közvetlenül azelőtt, hogy felmászott volna a Lánchídra, balesetvédelmi oktatáson kellett részt vennie. Egy fémlétrán ment fel, biztonságos körülmények között. Nem volt életveszélyben, mert a híd teteje egyrészt kétszintű volt, másrészt elég nagy alapterületű, így csekély volt annak az esélye, hogy leessen. A forgatás három órán keresztül tartott, ezalatt két kamerával vették fel a vágóképeket Ibolyáról. Így, amikor augusztus 20-án az énekesnő elénekelte Geszti Péter szerzeményét, a híd tetején készült felvételeket is bevágták. Fantasztikus lehetőség volt Ibolyának, hogy ennyi ember előtt énekelhetett. A híd tetején töltött időt pedig különösen izgalmasnak tartotta. Élvezte a hatalmas magasságot, az erős szélt, és a közelben tartózkodó helikopter is nagy élmény volt számára. (Frank Gábor, a menedzser)
Volt egy rendezője ennek a klipnek, akivel előtte egyeztettünk, hogy ő mit szeretne ebből csinálni. A dal két részből áll, az elsőben csak Ibolya énekel, a másodikban pedig egy kórus is beszáll mögé. A kórusbelépés gyakorlatilag a tengelye a dalnak, így az volt az ötlet, hogy míg csak Ibolya énekelt, addig ment felvételről, akkor lehetett látni ezeket a nagy helikopterrel készült felvételeket, amik körbevették Ibolyát és repült a kamera a levegőben. Az élő adásban pedig Ibolya már lenn állt a Dunán egy ponton. És ez a két rész így itt összehúzható egymással. (Geszti Péter)
Egyáltalán nem féltem a magasban. Nagyon élveztem az egészet, egyáltalán nem volt rémisztő fent énekelni. A stáb is ott volt velem, emlékszem, egy csomó ember összegyűlt alattunk, mert nem tudták hirtelen mit keresünk ott. Technikai okok miatt volt a felvételre szükség, hiszen 20.-án este színpadon kellett énekelnem. A közönség nemcsak a színpadon, hanem óriáskivetítőkön is követhette az eseményeket. Sajnálom, hogy Anyácskáék nem lehettek ott velem, mert nekik is dolguk volt Tiszadobon. (Oláh Ibolya)
Napkelte 2005. 08. 30., Ibolya+Geszti a Lánchídi forgatásról és a dalról: KATT IDE
A Magyar Televizió M1-es csatornáján, a Duna Televízióban, az RTL klubon és a Tv2-n egy időpontban volt látható, hallható Oláh Ibolya előadásában a Magyarország című dal. A négy csatorna együttes közvetítése, különösképpen a kereskedelmi médiumok versengésének fényében médiatörténeti. Ibolya ugyanis a Tv2 Megasztárjának felfedezettje. (Radics József, újságíró)
