2008. április 21. Székesfehérvár, Vörösmarty Színház, Aida
"Mit tehetnék értük pont én egy...? Teljesen..."

Györgyi beszámolója:

Beszámolók? Háát, lássuk csak... szuper volt! :) De meg kell hagyni ennyire rég izgultam már Ibolyáért. Talán csak a margitszigeti főpróbán, bár a kettő nem összehasonlítható, az lényegesen felülmúlta ezt a mostanit.:)
Minden rendben volt egészen a Palást táncáig. A dalt megelőző prózai rész közepén egyszercsak egy nagy reccsenés hallatszott, elment az erősítés. A színpadon lévők próbálták menteni a menthetőt, hangosabban beszéltek, majd Ibolya pillanatnyi tétovázás után zenekari kíséret nélkül volt kénytelen belekezdeni a következő dalba. Egészen a kép feletti részig jutott, majd egy váratlan "teljesen" -nel rövidre zárta a dalt. :) Ezután végtelennek tűnő ideig csak álltak a színpadon (Ibolya és G. H. Sándor), majd végre sötétedni kezdett a színpad és behúzták a függönyöket. Ezután egy kb fél órás kényszerpihenő következett, mely előtt hivatalosan is bejelentették a technikai hibát és biztosítottak arról, hogy igyekeznek elhárítani a problémát.
Büféztünk egy kicsit, megnéztük az emeleten lévő kiállítást, majd kb fél óra elteltével végre felcsendült a nézőtérre szólító zene. Izgatottan mentünk be, "vajon hogy fogják folytatni?" Leültünk, széthúzták a függönyt, majd újra kezdték a jelenetet: Ibolya állt a színpadon, Amneris hálószobájában, majd megjelent Mereb, hogy a núbiai táborba hívja. Innen többnyire már simán mentek a dolgok.
Kíváncsiak voltunk, hogy a kényszerpihenő után lesz -e újabb szünet. Hát volt. :) Kicsit tartottunk attól, hogy a megszakadt felvonás kedvezőtlenül befolyásolja a darab hatásfokát, de nem így lett. Az előadásnak hatalmas sikere volt, mi pedig boldogan csatlakoztunk az előttünk 2-3 sorral előrébb felállva tapsoló 3-4 emberhez. Nagyon sokan követték a példánkat.:) Szóval ezúttal is nagyon klassz volt és nagyon örülök, hogy ott lehettem! Köszönet érte minden illetékesnek!!!