2006. július 26. - Siófok

"Akkor tudok igazán nagy élményt nyújtani a közönségnek, ha befelé, magamnak énekelek..
Az emberek ezt megérzik, és szeretik.."

Íme Csilla beszámolója erről a napról, köszi!:

Egy órányi pancsikálás után elindultunk átöltözni mert a koncert pontos kezdését nem ismertük(igaz a színpad pár lépésre volt csak a parttól)de még visszamentünk a kocsihoz bepakolni a cuccokat,vesztünkre, igaz Györgyi?

Az utolsó pillanatban értünk vissza a partra akkor szólaltak meg a szirénák jelezve a koncert kezdetét. Ibolya fekete pólóban jelent meg a színpadon örült annak hogy meglehetösen sokan jöttünk össze. Most kivételesen körbenéztem néhényszor koncert közben és valóban nagy volt a tömeg és ami leginkább tetszett hogy sok kezet láttam a magasban,buliztak az emberek jól érezték magukat és ez a legfontosabb.

Ibolya a lassú számokat gyönyörüen énekelte,ahogy Szilvert is írta "befelé énekelt" és ettöl volt olyan tökéletes hogy az embert kirázza a hideg pedig folyik róla víz. Ez az az érzés amitöl számomra Ő több mint bárki más.

 Bence! Nagyon tuti volt a szerkód!!!!!

Ibolya egyre lazább,nagyon tetszett hogy ugrál,táncol a színpadom és a végtelenségig tudja fokozni a hangulatot még....még.....még.....azt kívánva soha ne legyen vége.
Nem voltak új számok,söt minden a szokásos sorrendben hangzott el,de hogy hasonló volt -e bármelyik koncerthez azt nem lehet elmondani róla.

Fergeteges volt,a Magyarországnál sokszor már nem hallottam Ibolya hangját mert a közönség túlkiabálta úgy énekelte Vele együtt,az Édes méreg pedig még számomra egy másik dimenzióban szólt......Talán a Joe által az arcomba zúditott ásványvíz hozott vissza a valóságba.

A koncert után folytatódott a zene különbözö sátrakban,mi pedig elvégeztük ami ilyenkor szokás,csak sokan voltak így leültünk a parton míg vártuk a többieket.
Két dolog volt zavaró,az egyik hogy a szúnyogok agyon akartak csípni,a másik pedig hogy kiváncsiak voltunk mi van a stég végén abban a nagy fényáradatban????  Györgyi, Szilvert és én elindultunk,ugyan látni nem láttunk semmit de hallottuk a többiek hangját Luca,Ms hogy a vízben vannak és hívtak hogy menjünk fürödjünk mi is egyet. Először csak óvatosan a lábunkat áztattuk egy darabig, majd egy kicsit messzebbre merészkedtünk. Látni persze nem láttunk semmit,aztán egy hatalmas víztömeg zúdult a nyakunkba innen meg már mindegy volt hogy meddig voltunk a vízben,mert csurom vizesek voltunk.Én szerncsére a nadrádomat legalább a parton hagytam,de Györgyi......legalább a telefont a parton hagyta. A panoráma csodálatos volt,az égen ragyogtak a csillagok,a part fényben úszott,csak néha talát fejbe egy kóbor labda ami aztán más fején landolt sikeresen.

Eltelt úgy fél óra, Szilvert közben elment megkeresni Joe-t és Emesét, mi pedig azon tanakodtunk hogy el kéne indulni csak kérdés mikor és merre????? Befelé valahogy egyszerübb volt mint kifelé. A víz most is kellemes volt, a sötétbe pedig rejtelmes is.
Egyszer megláttuk ismét Szilvertéket a parton, és mivel Joe-nak és Györgyinek is hajnalban dolgozni kell menni, és még valahogy haza is kell előtte érni, nem volt kérdéses hogy most már tényleg jobb ha megyünk. Elbúcsúztunk a többiektől és a kocsi felé vettük az irányt,kissé hüvös lett az idö a nagy meleg után,mire oda értünk már majdnem mindenki röhögött ki ezen ki azon.
A kocsinál aztán sikeresen átöltöztünk ki ebbe ki abba,és hazafelé vettük az irányt.

Hát innen eredt az én jó kis torokgyulladásom ,de azért megérte,igaz Györgyi???? Arra a következtetésre jutottam hogy Györgyi jobban szeret ruhában minsem fürdöruhában fürdeni,és hogy legközelebb a fürdörucit magamnál tarom.