..a 2 kis ártatlanság

Aztán egyre többen lettünk, szállingóztak a többiek és a végén már alig fértünk el egy dupla asztalnál. (Csilla, Györgyi, Joe, Emese, Bea, Béla, Ági, wpetya, Rossi, zsuzsi, Bianka, Adri, meg én). Rendeltünk is pizzát meg némi italt, de az a pincér... szerintem valami nem egészen stimmelt nála..

Aztán negyed 8 körül mennünk kellett, így el is indultunk a "tett helyszínére", gyalog. Mentük is egy jódarabig már a Margitsziget feléig begyalogolhattunk, de aztán itt elbizonytalanodtunk, hogy oda fogunk-e érni időben, mert még elég messze voltunk, az idő meg csak fogyott. A társaság fele gyalogolni akart, a másik meg nem, így kettéváltunk. Persze pont jött a busz, aminek hátránya, hogy kicsit kinyomtuk egymás belét olyan zsúfolt volt, viszont így mi előbb odaértünk a Szabadtéri Színpad elé, ahol még pár rég nem látott ismerős is csatlakozott hozzánk (Szilvia+párja Csaba, Brigi, Évi+kisfia Milán). Na azért a többiek is megérkeztek végülis még időben, és mi voltunk olyan rendesek, hogy megvártuk őket a bejárat előtt és csak együtt mentünk be.  

A bejárat előtt gyűlekezett a közönség egy része, nézelődtek, bámészkodtak, kisebb társaságokban beszélgettek, de voltak olyanok is, akik csak ott a helyszínen vették meg a jegyüket, mert még a koncert előtt is nyitva volt a jegypénztár. 

Aztán bementünk. A fedett helyen szintén összefutottunk pár ismerőssel, találkoztunk Makkáékkal, és Lucáékkal is. Páran vettek még ezt-azt a büfében asszem, mi meg vártuk őket, hogy lassan már be, vagyis inkább ki kéne menni elfoglalni a helyünket.

"komolyan mondom, hogy tiszta hülyének nézett.."
"elhiszem.."

Kimentünk, leültünk a helyünkre, jobb oldal jobb széle 16-17 sor. Figyeltük, ahogy érkeztek az emberek és ahogy tellik a nézőtér. "Nézd ott van Ibolya...."

Egy kicsit fényképezgettem a gyűlekező közönséget, meg a - még üres - színpadot a koncert kezdete előtt. Közben MS-t is megpillantottam a keverőpult közelében, szokás szerint ezúttal is munkában. Remélem az eredménye majd eljut hozzám is valamikor..ugye?..

A végleges közönség kb félház lehetett, inkább elöl voltak többen. Meg hát a kezdéskor, mikor kiderült melyik székek maradtak üresen, akkor lehetett még helyezkedni, így a többség próbált előrrébb orientálódni, minél jobb helyekre. A közönség soraiban feltűnt Geszti Margit is (BMG).

Pár perc csúszással kezdetét vette a koncert. Természetesen a Még él még-gel kezdtek ezúttal is, a sziránák, ágyúk, helikopter és egyéb hangeffektusok és fények kíséretében megérkzett Bence a színpadra, majd a zenekar többi tagja, és végül Ibolya is énekelni kezdett! Az üres színpad egy pillanat alatt megtelt zenével, fényekkel, élettel! Nagyon klassz látványt nyújtott! 

Ibolya fekete hosszú ujjú pólót és egy kissé "megereszkedett ülepű" nadrágot viselt.

Mi már korábban elterveztük, hogy mindenképpen fel kéne állni a koncerten és valahova előrrébb menni, de aztán végülis ahogy közeledett a koncert és egyre több infó derült ki a helyszínről, és a szigorú biztonsági szabályokról, egyre reménytelenebbnek láttuk ennek az esélyét. Mikor viszont ott voltunk élőben a helyszínen és elkezdődött a koncert valahogy annyira egyértelmű volt minden, annyira egyértelmű volt, hogy már az elején felülünk a székek támlájára és onnan aztán nem is lesz megállás a színpad széléig..

Ibolya észre is vett minket rögtön és odaintegetett, aztán később szólt is, hogy menjünk közelebb.
Makkáék addigra már lementek oldalra előre, és nemsokára mi is elindultunk lefelé. Először csak oldalra álltunk, mert nem akartuk zavarni az ülőket, de aztán látva, hogy senki nem szól ránk, egyre közelebb és közelebb merészkedtük a színpadhoz, és velünk a cuccaink is egyre előrébb vándoroltak.

Mivel nagy színpad, nagy nézőtér, hogy mindenki jól lásson, ezúttal volt kivetítő is, amin néha a koncertet mutatták, néha pedig az adott számhoz illő képsorokat. Ibolya megköszönte és elmondta, hogy a színpadi látvány Kentaur munkájának eredménye. 

Nemsokára, azt hiszem harmadikként, az Eddig baby után következett sokunk kedvence, a Hiba c. szám, ami kétségtelenül megalapozta a koncert további hangulatát. 

Ezután Ibolya felkonferálta a színpadra első vendégét, nevezetesen a Megasztárból már jól ismert barátnőjét, Kandech Evelyne-t, és közösen adták elő a Belső bolygót, Ibolya természetesen ezúttal is gitárral, ahogyan az lenni szokott. Majd Ibolya lement és Evelyne következett egy önálló dallal, de azt sajnos nem tudom, hogy mi volt. (ha vki tudja írja meg lécci!) 

Evelyne után ismét Ibolya vette birtokba a szinpadot és jöttek sorban a számok az 1. és a 2. platinalemezről vegyesen. Nem csak az állók, de az ülő közönség is elég lelkesen tapsolt, ahogy láttam. Ibolya persze most is biztatta a nézőket, hogy ki lehet csavarozni a székeket, dobják el nyugodtan, álljanak fel, ha kedvük van és jöjjenek közelebb. Meg is lett a hatása, folyamatosan szálingóztak az emberek, és egyre többen csatlakoztak hozzánk! 

Aztán egyszer..volt egy pillanat... a koncert egyik felejthetetlen pillanata - azt hiszem többünk számára - mikor hátranéztünk és láttuk, hogy egyszerre nagyon sokan állnak fel a nézőtéren, és csak jönnek-jönnek lefelé a lépcsőn az emberek folyamatosan, mindenhonnan egyszerre, mintha hirtelen valami mágnes húzná őket a színpad felé. És hipp-hopp az egész színpad környéke megtelt lelkesen csápoló, mosolygós emberkékkel. Nagyon jó érzés volt látni..

Az emberek közelsége láttán Ibolya is egyre többször jött ki a zenekartól egészen a színpad széléig és szórakozott, bohóckodott az emberkékkel, mindig akit épp kiszúrt magának. Még a koncert eleje fele, valahonnan, ha jól láttam az első sorból egy nő feldobott a színpadra Ibolyának egy aranyos kis plüssmacit.

Aztán nem sokára Ibolya színpadra szólította következő fellépő vendégét Bíró Eszter musicalénekesnőt, aki egyébként a Budapest Klezmer Band énekesnője is. Ibolya elmondta, hogy a Zsüti gálán ismerte meg Esztert még tavaly és nagyszerű énekesnőnek tartja. Szimpátiájuk és egymás iránt érzett elismerésük kölcsönösnek bizonyult: Ibolya távozása után Eszter is elmondta, hogy a Megasztárban egyértelműen Ibolya volt az, aki kezdettől fogva kitűnt a többiek közül és aki a műsor alatt az ő kedvencévé is vált.

Eszter két önálló dalt énekelt, és egy duettet Ibolyával. Elsőként, egy törökös hangzású dalt hallhattunk, nevezetesen Ofra Haza, izraeli énekesnő - egyetlen Európában is elterjedt - slágerét, az Im nin alu-t, amely stílusát tekintve etno pop (izraeli népzene modern stílusban). Ezután leült a zongorához és következett egy Norah Jones szám, az említett énekesnő egyik talán legismertebb száma, a Don't know why.

Majd ezt követően Eszter meglepő módon a zenekar tagjaival együtt vonult le a színpadról.
Vártuk, hogy most vajon mi lesz..mire egyszercsak Ibolya egy szál maga újra megjelent a színpadon. Ráadásul nem is akárhogyan! Ezúttal elegánsan, cilinderben, frakkban és egy sétapálcával a kezében. Ez a jelmez totál meglepetésként ért, de olyan jó érzés volt ismét így látni, mármint valahogy máshogy, mint egyébként a koncertjein megszoktuk, valahogy úgy, ahogy annak idején a Megasztárban..

Járkált erre-arra, pörgette a sétapálácáját, mondogatott ezt-azt, össze-vissza.. láthatóan egy kicsit zavarban lehetett. "Mindig is ettől tartottam.. hogy egyszer ez lesz, hogy nekem kell ide kiállni.. egyedül.. és valamivel kitölteni az időt, amíg...szóval valami értelmeset mondani. Na és ez az ami nekem nem megy.."

Tehát Ibolyának kellett valami monológgal szórakoztatni a közönséget, amíg Eszter átöltözött. Mindenesetre, nagyon aranyos kis közjáték volt, és jó felvezető a következő számhoz, ami egyértelműen az est fénypontja volt azt hiszem sokunk számára. Megszólalt a zene és Eszter mint egy "felmentőseregként"  feljött Ibolyához a színpadra, hasonló öltözékben, cilinderben, frakkban, sétapálcával a kezében. És ekkor kezdetét vette az igazi show!  A Chicago c. musicalből adtak elő egy számot, Roxie Hart és Velma Kelly kettősét, a Nowdays c. számot, ezúttal magyarul (Élsz). Énekeltek, táncoltak, bohóckodtak, szóval nagyon édes volt a koreográfia, és láthatóan, érezhetően teljes volt az összhang a két énekesnő között. 

Sajnos többeknek sietni kellett haza, de maradtunk azért páran még egy picit beszélgetni. Majd lassan mi is hazafelé vettük utunkat, gyalog, mivel az utolsó busz is elment már, ami egyáltalán a Margitszigeten járt. De nagyon kellemes volt az idő, jól is esett ez az éjszakai levezető kis séta.  Na jó mondjuk eléggé elfáradtunk mire végül hazaértünk, de kit érdekel? Egy ilyen koncert után...ez a koncert volt szerintem az eddigi egyik legjobb Ibolya-koncert! De miért is? Talán azért mert különleges volt, nem a megszokott, hanem egy kicsit más, több.. A látvány.. a dalok.. a vendégek.. a meglepetések.. a hangulat.. minden....meg hogy olyan sokan ott voltunk az Ibolyások közül, bármerre néztem mindenfelé találkoztam ismerős arcokkal, ez is sokat számított, és jó érzés volt.. 

talán Ibolyának is..

A képek egy részét köszönöm Tomisnak és Bélának!