Programajánló jövő hétvégére: MEGASZTÁR 3 - OLÁH IBOLYA - PINK

További időpontok, helyszínek:

június 17. szombat: Szeged, Városi Sportcsarnok
június 18. vasárnap: Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok
június 22. csütörtök: Szekszárd, Városi Sport- és Szabadidő Központ
június 23. péntek: Veszprém, Március 15. Utcai Sportcsarnok
június 25. vasárnap: Vác, Városi Sportcsarnok
június 30. péntek: Szolnok, Tiszaligeti Körcsarnok
július 1. szombat: Debrecen, Hódos Imre Rendezvény Csarnok
július 6. csütörtök: Komárom, Monostori Erőd
július 7. péntek: Salgótarján, Városi Sportcsarnok
július 8. szombat: Gyula, Városi Sportcsarnok

(Forrás: megasztar.hu)


2006. június 17. szombat 20:30 - OLÁH IBOLYA és zenekara a Margitszigeten
Helyszín: Budapest, Margitszigeti Szabadtéri Színpad
Jegyárak: 2900 Ft, 3900 Ft, 4900 Ft, 6900 Ft, 9900 Ft
Jegyek kaphatók: a Broadway jegyirodáiban

Nincs még nevük. Illetve az egész formációt úgy harangozzák be: Oláh Ibolya és zenekara. Amelynek "frontembere" az ország sokak szerint legnagyobb énekesnője. A hangszereket pedig a legjobb zenészek közül válogatott fiúk szólaltatják meg. 

A dalok egyszerre zeneszámmá változnak, hangszeres élettel telnek meg, ahol a dalkirálynőt a zene hercegei veszik körül. Egy fényből épült utazó palotában, ahol a megszólaló hang minősége méltó megszólaltatóihoz és az elképesztő látványhoz.

Tudjuk, hogy Oláh Ibolya személyisége megosztja a zenehallgatókat. Nagyon sokan szeretik, sokan rajonganak érte, s vannak akik nem tudják elfogadni. Ez utóbbiak, ha véletlenül odatévednek a Gyöngyösön indult országos koncertkörút valamelyik állomására, csak szembesülnek egy lírai dalokkal is megtűzdelt belevaló rock-koncerttel, ahol minden látványelem és élmény-anyag fellelhető, ami egy nagyszerű, egész estés produkciótól elvárható, ahol történetesen éppen a kétszeres platinalemezes Oláh Ibolya énekel, aki mellesleg tavaly augusztus 20-án médiatörténelmet írva az összes nagy csatorna képernyőjén az egész országnak elénekelte a "Magyarország" című himnikus dalt. A dalt, ami most a koncerten is elhangzik egy másik hangszeres felfogásban, melynek során egy acapella részlet teszi lehetővé, hogy az énekes hangjának lemeztelenített tisztasága megalapozatlan véleményük átgondolására késztesse a kétkedőket.
Akik pedig szeretik Ibolyát biztosan eljutnak valamelyik koncertjére. Ők ott végre megnyugodhatnak: kedvencük a legjobb úton halad álmai beteljesülése felé. Ezenközben pedig minden eddigi elképzelésüket felülmúló élménnyel lesznek gazdagabbak. 

Bíró Eszter, Kandech Evelyne, Schmidt Barbara és Szűcs Norbert is fellépnek Ibolya budapesti koncertjén a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A sok meglepetést ígérő produkció 20:30 órakor kezdődik (esőnap: másnap, azaz 18-án 20:30). Bíró Eszter a Budapest Klezmer Band énekesnője, s nem mindennapi külföldi karrier után nemrég tért vissza a magyar színpadokra (pl. Lucifer - Shaw, Az Operaház fantomja). Az ő műfaja és Ibolya stílusa között tátongó szakadék miatt különleges csemegét ígér kettejük közös - meglepetés - produkciója. Szűcs Norbert Ibolya második lemezének több dalát szerezte és hangszerelte, Kandech Evelyne és Schmidt Barbara pedig mindenki számára ismert a Megasztár 1 döntőjéből, különleges egyéniségük és tehetségük miatt esett rájuk a szervezők - és Ibolya - választása. Önálló dalaik mellett közös éneklésre is számíthatunk tőlük.
A zenekar a koncertkörútról már jól ismert zenészekből áll majd: Locsmándi Bence (gitár), Herr Attila (basszus), Milosevits Mirkó (billentyűk) és Delov Jávor (dob). A koncert elsősorban a 2. platinalemez anyagára épül, de elhangzik néhány dal az első lemezről is, s hát várhatók a meglepetések...

(forrás & cikkrészletek: olahibolya.hu, msmester)


2006. június 18. vasárnap 18:00 - PINK koncert (Kapcsolat napja) a Hősök terén
Helyszín: Budapest, Hősök tere
INGYENES!

Belül mindannyian rózsaszínűek vagyunk!

Alicia Moore 1979. szeptember 8-án a pennsylvaniai Doylestownban született. Egyetlen fehér kislányként szerepelt egy fekete gospelkórusban, énekelt punkegyüttesekben, majd 16 évesen egy tehetségkutató versenyen fedezték fel tudását. Hamarosan lemezszerződést kötött vele a LaFace Records, mely BabyFace és L. A. Reid R&B kiadója.

Becenevét onnan kapta, hogy gyermekkorában nagyon gyakran elpirult, s így a társai "Pink" -nek nevezték el. Azóta Alicia ebből már megalkotta a saját védjegyét - főleg azóta, amióta barátnőivel, Christina Aguilerával, Lil' Kimmel és Myaval előadták a "Lady Marmalade" című egykori sláger feldolgozását a Moulin Rouge főcímdalaként.

Debütáló lemezén, a "Can't Take Me Home" -on, mely az Egyesült Államokban kétszeres platinaalbum lett, két olyan dal is helyet kapott, melyek aztán megjárták a slágerlisták élmezőnyét.

2002-ben a 22 éves hölgy stílusváltással jelentkezett, mivel vadonatúj lemezén a "Missundaztood" -on minden olyan zenei irányzatot egyesített, melyek akkori kedvencei közé tartoztak. Így a korong igen széles stílusskálán mozog: a 14 felvétel között találunk rockos, country-s és soulos felvételeket is, meg még sok minden mást... Rögtön az első dal, a groove-os, rockos "Get The Party Started" - amit kislemezre is kimásoltak - elővetíti, mire készüljünk fel az albumnál, s alátámasztja, hogy Pinket nyugodtan sorolhatjuk az új dívák közé. A "Get The Party Started" az egyik azon nyolc felvétel közül, melyeket Alicia legjobb barátnője, Linda Perry (4 Non Blondes) írt.

Pink már tinédzserként énekelte a 4 Non Blondes slágereit az ún. Open Mike Nights-ok alkalmával szülővárosának kis klubjaiban. "Ugyanazt a kalapot hordtam, mint Linda, és hasonló csizmákat, mint ő. Hangzásban is igyekeztem utánozni" - emlékszik vissza az énekesnő. 2001 elején aztán felfedezte a telefonkönyvben Linda elérhetőségét. "Felhívtam, s egy 15 perces üzenetet hagytam a rögzítőjén megfenyegetve, hogy terrorizálni fogom, ha nem hív vissza" - meséli Pink az első közeledési kísérletét. Linda nem váratott magára sokáig: "Hé, te teljesen meg vagy őrülve. Gyere el!" - mondta neki. Azóta a legjobb barátságban vannak. Ez az egész egy nagyon kreatív kapcsolat nagyszerű végeredményekkel. Olyan sikereket, mint a "Get The Party Started", szinte percek alatt összehoztak. A két lady hónapokon keresztül szinte el sem szakadt egymástól, dalokat írtak, filozofáltak és tetováltatták magukat.

A "Missundaztood" elkészítéséhez Pink más slágergyárosokkal is szövetkezett: Scott Storch (The Roots, Dr. Dre), Dallas Austin (TLC, Madonna) és Damon Elliott (Bone Thugs 'N Harmony) tevékenyen segítettek a feltörekvő sztár albumának munkálataiban.

Amikor a "Don't Let Me Get Me" című felvételében az L. A. Reid és Britney Spears közötti titkos üzletet teszi nevetségessé, akkor nem a sértődöttséget kell keresni Pinkben, hanem a büszkeséget és a magabiztosságot, amely mutatja a második nagylemezének fejlődését.

Hogy a kisasszonynak nagy szerencséje van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a "Misery" című száma, melyben az Aerosmith énekesével, Steven Tylerrel énekel duettet. Hab a tortán, hogy Richie Sambora, a Bon Jovi világhírű gitárosa ragaszkodott ahhoz, hogy ehhez a dalhoz ő játszhassa fel a gitárhangokat.

A "Can't Take Me Home" ellentételezéseképpen Pink a "Missundaztood" -on sokkal többet mutat be magából és az életéből. A "Family Portrait" és a "My Vietnam" című dalok teljesen egyértelműen életrajzi elemeket tartalmaznak. Ezek olyan pillanatok a múltjából, melyek a jövőjét is meghatározzák, meghatározták: "A szüleim állandóan veszekedtek. Ez volt az életem folyamatos sötét árnyéka. Magamat hibáztattam emiatt, szóval ezzel az érzéssel nőttem fel" - mondja Pink. Az ő esetében mindez egyfajta ellenállásban nyilvánult meg a világ felé. A lány egy skateboardos punk lett, kerülte az iskolát, ehelyett a Pizza Hutnál, a McDonald's-nál, a Wendy's-nél és különböző benzinkutaknál dolgozott. Sosem tartott sokáig, amíg valami okot találtak, hogy kirúghassák. "Ha már tiniként Janis Joplint, Hendrixet és Nirvanát hallgatsz, akkor nem tudsz a parancsoknak engedelmeskedni."

Az édesapja, egy vietnámi veterán, lassan a példaképévé vált a kislánynak. Az ő segítségével tért vissza később Pink a normál élet keretei közé. Támogatást is kapott tőle egy ideig, majd aztán lassan kivonult az apa az életéből.

"A legjobb, ami az elmúlt években történt velem, az az, amikor egy 45 éves asszony és a lánya autogramot kértek tőlem, s a furcsaság az volt, hogy nem a fiatalnak kellett. Nem fantasztikus ez valahol?"


Pink új albuma - I'm Not Dead

A többszörös platinaalbummal büszkélkedő, Grammy-díjas Pink legújabb, negyedik nagylemeze 2006. április 3-án jelent meg "I'm Not Dead" címmel, és minden megtalálható rajta, amire csak szükség van ehhez a hivatáshoz: stílusbeli megújulás, meglepően erős vokál, kitűnő dalok és egy nagyon személyes kis füzet arról, hogy az énekesnő hol járt eddig és merre tart. Pink csúcsformában van: brutálisan őszinte és érzelmesen dallamos. Az album megvillantja funk-oldalát, ugyanakkor rock and rollosabb, mint valaha, ami tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy az énekesnő a blues és a rock világában is otthon érzi magát.

Az  "I'm Not Dead" egyben Pink eddigi legőszintébb lemeze. Akár a szakításról, gyermekkorról, kudarcra ítélt szerelemről, hamis barátokról vagy a sztárocskák világáról legyen szó, Pink szókimondóan, nyíltan vallja meg érzéseit.

A lemez első kislemezdala, mely már most hangos a botrányokról, a "Stupid Girls" címet kapta, és már hallható a hazai rádiókban. Az új videoklipben, melyet az elismert rendező, Dave Meyers készített (többek között Missy Elliott, az Outkast, Mariah Carey, Kelly Clarkson, Lil' Bow Wow kliprendezője), Pink a Paris Hilton, Jessica Simpson és Lindsay Lohan-féle cicababákat figurázza ki. A klip mindent megmutat abból az utálatból, amit az énekesnő érez a felszínes popkultúra és a saját imidzsüket építő fiatal lányok iránt. Ma mindenhol kihívást jelent a nőknek, hogy jobbak legyenek az ölebet hurcolászó pornósztároknál, akiket a média annyira ünnepel manapság. A video a fitneszőrült, kalóriaszámláló, plasztikázott mellű, emberi Barbie-babákat gúnyolja ki.

 "A  "Leave Me Alone, I'm Lonely" olyan dal volt, melyet imádtam írni, mert szeretem Butch Walkert, akivel együtt készítettem" - mondja Pink. "A dalban úgy érzem, hogy teljesen össze vagyok zavarodva, és szükségem van egy helyre, ami csak az enyém, ahová elvonulhatok. Valószínűleg minden lány átéli ezt."

"13 éves koromban dühös és keserű voltam, de nem mutattam ki a fájdalmamat. Magányosnak éreztem magam, össze voltam zavarodva, és folyton azt kerestem, hogyan tudnék ebből kitörni. A "Conversations with my 13 Year-Old Self" megírása felért egy terápiás kezeléssel, már a témáról való gondolkodás is sokat segített. Visszamentem az időben, gondolkodtam magamról így 26 évesen, és rájöttem, valójában csak egy ölelés hiányzott. Ha találkoztam volna a 13 éves Aliciával, szembeszállt volna velem, és elküldött volna melegebb éghajlatra, de ha megragadom és megölelem őt, felenged és napokig csak sírt volna."

"Az  "I Have Seen The Rain" azért nagyon különleges, mert édesapámmal együtt vettük fel. Ez volt az első dal, amit megtanultam tőle. Vele és egy akusztikus gitárral nőttem fel, és én is - mint az apám - énekes és dalszerző akartam lenni, ám neki soha nem sikerült megvalósítania ezt az álmát. A légierőnél dolgozott, harcolt Vietnámban, és azt gondoltam, milyen fantasztikus lenne, ha megoszthatnám vele a tapasztalataimat, élményeimet, hiszen félig neki köszönhetem, hogy itt vagyok, és zenélhetek. Bementünk együtt a stúdióba, ő nagyon izgatott és szerény volt. Nagyszerű volt a kemény legényt, Jim Moore-t így látni, fantasztikus élményben volt részem."

A következő dalról, a "Dear Mr. President" -ről így vall az énekesnő: "New Yorkban voltam, ahol épp Martin Luther King-nap volt. Nagyon fáradtnak, kimerültnek éreztem magam, néztem a híreket, és mindennap elolvastam a New York Times-t. Belefáradtam abba, hogy a "kerítés" két oldalán álló politikusokat hallgassam, ahogy vitatkoznak. Innen jött a dal ötlete. A kész nótát megmutattam a menedzseremnek, aki azt mondta, hogy készüljek fel, hogy egész hátralévő életemben figyelni fognak, de én azt gondoltam, hogy ez az egyik legfontosabb dal, amit valaha írtam. Felkértem a The Indigo Girls-t, hogy énekeljenek velem, és örökké hálás leszek nekik azért, hogy voltak olyan bátrak, és kiálltak mellettem."

Az  "I'm Not Dead" című új lemez producere maga az énekesnő volt, minden dal írásában részt vett, és tehetséges közreműködőkkel vette körül magát: Billy Mann producer/dalszerző, Max Martin és Luke Gottwald, Butch Walker énekes/dalszerző, Mike Elizondo slágergyáros és a már említett The Indigo Girls nevű duó. Az elkészült album egyszerre tartalmaz rock and roll, soul és funk nótákat, és 100%-os Pink-lemez.

Pinknek van oka az ünneplésre. Nemrég volt az esküvője Costa Ricán Carey Hart motocross bajnokkal, akivel már hosszú ideje jártak együtt, valamint nemrég jelent meg új albuma, melyre büszke lehet. "Pink már rég nem egy hajszín csupán" - szellemeskedik a 26 éves lány, aki újabban szőkében pompázik. Ez egy életforma, melyet ő képvisel, egy jó adag szuper dallal. Vagy ahogy Alicia Moore, alias Pink mondja: "We're all pink on the inside!" - Belül mindannyian rózsaszínűek vagyunk!

 (forrás, cikk: Show Time Budapest)