2006. április 22. Nagykanizsa - kívül vagy belül… de hát kérdés ez nekünk?

folyt. köv. hamarosan...azaz most

Na, hát akkor következzen valami kis beszámolóféleség a múlt hétvégéről. Igazság szerint mostanában elég sok dogom van, ezért nem volt időm eddig írni, meg mást is kell irogatnom, sulis dolgok stb, de azért mostmár valamit csak kéne írni.. 

Na szóval, már pénteken felmentem Pestre, mert Györgyivel elhatároztuk, hogy felderítjük a Margitszigetet, azon belül is a szabadtéri színpadot, de végülis nem nagyon láttunk belőle semmit, mert teljesen le van zárva. Mindegy, legalább kirándultunk egy jót , utána este pedig elmentünk a Hass Alkoss Klub rendezvényére a budai Jókai Klubba. 

Aztán eljött a szombat, a koncert napja.
Ahhoz képest ahogy elterveztük, egy kicsit megfogyatkozva indultunk neki nagykanizsai utunknak. Egész pontosan hárman: Györgyi, Bea, és én. Vonattal mentünk, és szállást foglaltunk egy éjszakára, illetve foglalt nekünk Szilvia, aki sajnos végül szintén nem tudott velünk tartani.

Fél 1-kor találkoztunk a Déliben, megvettük a jegyekeinket, majd felszálltunk a vonatra, ami fél óra múlva indult. Én már előre felszerelkeztem térképekkel, meg menetrendekkel, viszont a lényeget nem elfelejtettük felírni??? Hol lesz a szállás?? Hát persze, hogy elfelejtettük megnézni indulás előtt. Sebaj egy telefonnal kiderítettem mindent.  Útközben jól elbeszélgettük, zenét hallgattunk, meg ismerkedtünk Beával, mivel ő most először jött velünk koncertre! Sőt!!! Ez volt élete első Oláh Ibolya koncertje! Ezért nagyon izgatott volt és nagyon várta!

Fülkés kocsiban ültünk, egy darabig mienk volt az egész, de aztán nem sokára 2 mormota is felszállt, és végigaludták az utat. Illetve lehet, hogy csak úgy tettek, mert mikor halkan megjegyeztük, hogy ez az alvókocsi, vagy mi.., azt meg nem meghallották?  Na mindegy, vicces volt.

Jó 3,5 óra múlva végre megérkeztünk a nagykanizsai állomásra. Megcsodáltuk a gőzőst, majd elindultunk a szállásunk felé, illetve aszittük arrafelé..egy dalabig jó irányba mentünk, de aztán „Jobbra, aszongya a térkép jobbra a Zárda utca arra van!” Erre jobbra egy fia Zárda utca nem volt sehol, mint kiderült aztán az ellenkező irányba kellett menni, ugyhogy rossz a térképem!!

Najó az utca már megvan, de ott meg még a világért se lehet normálisan követni a házszámokat, nem páros-páratlan oldalak voltak, de még nem is sorba ment a számozás. Tiszta matematikai rejtvény volt az egész.  Lehet, hogy egy számsorozat kombinációval kellett volna kitotóznunk, hogy hol is van a 2. szám, de úgy döntöttünk inkább megkérdezzük a 3 idős nénikét a parkban. Ők helyiek voltak és csak egy köpésre a szállónktól, mégis majdnem veszekedés tört ki közztük, mikor feltettük nekik a kérdést. Aztán a győztes tanácsát megfogadva elindultunk valamerre, és csodák csodájára pár méter után feltűnt előttünk a diákszálló! Éjjen!!!! Megérkeztünk!

Egy 4 ágyas szoba volt lefoglalva, de csak 3-an mentünk ugye, így aszittük többet kell fizetni, de szerencsére itt nem per szobára számolták a díjat, hanem per kopf.  Így elég jó áron megúsztuk, és a nénike is nagyon kedves és segítőkész volt. Kívülről egy külön ajtón kellett bemenni a lakosztályunkba, ahol is míg a többi ajtón belül „Dohányozni tilos” volt, nálunk „...hány..ni tilos” szerepelt. Hát jó ezt megígértük.  Az ajtóbezárással adódtak kisebb zűrök, túlságosan is be lehetett zárni, de végül megtanultuk kezelni, illetve Bea megtanulta, ő volt a kulcsfelelős a továbbiakban. Nagyon jó kis szobát kaptunk, rendkívül csendes, békés, kellemes helyen egy szép tisza szobácskát zuhanyzóval wc-val együtt. Szóval a szállása igazán nem lehetett egy szavunk se! 

Eléggé elfáradtunk az úton, úgy végigdőltünk az ágyakon, mint akiket kiterítettek!  Kifújtuk magunkat, pihentünk, ettünk, majd lassan mehetnénk, nem? De, igen, igen!  Összeszedtük magunkat és célba vettük az Erzsébet teret. Útközben megálltunk egy hőlégballon felfújásnál, amit fel is engedtek kb 4 m-re a föld fölé, de tovább nem, mert ki volt kötve. Érdekes volt..

Nemsokára elértük a Városi napok valódi helyszínét, az Erzsébet teret. Nézelődtünk, egy halom ember, sörsátrak, kirakodóvásár..de hol a színpad, konkrétan a Nagyszínpad? Mert elvileg kellett volna lenni Kisszínpadnak meg Nagyszínpadnak, de mi csak egyet láttunk, ami igazából nagynak kicsi volt, kicsinek meg inkább nagy.. Aztán mivel a másik olyan kicsi volt, hogy fel sem tűnt nekünk, ezért úgy döntöttünk, hogy akkor biztos ez a nagy.  Valami népzene vagy én nem tom mi ment a színpadon, és még volt kb egy óra a kezdésig, ezért leültünk még iszogatni egy kicsit, meg felderítettük a wc-t.

Kb fél órával a koncert előtt, na már talán közelebb kéne menni. Közelebb is mentünk, de…mit látnak szemeink??? A színpad mellett balra egy pici sátorban valami jegyeket számolnak, és rajta a felirat: Oláh Ibolya koncert ÜLŐJEGY!!!!!!!!!!!!!!  Miiiii??????????????????????  Nem akartuk elhinni, hogy itt is, még egy ilyen fesztivál szerű szabadtéri ingyenes rendezvényen is??   Meg is kérdeztük, hogy ez most ugye csak vicc, mikor egész nap is voltak a színpadon koncertek, és egész eddig megvoltak az emberek szék nélkül, miért pont Ibolya koncertjére kell telerakni a színpad előtti részt székekkel, aki köztudottan utálja ha ülnek az emberek, pláne közvetlenül a színpad előtt…?  De a nőci felvilágosított minket, hogy ne is álljunk oda, mert a színpad előtti betonplacc bizony végig lesz rakva széksorokkal, akármi is lesz…Teljesen ledöbbentünk, és már csak reménykedtünk, hogy ha egyszer ingyenes amúgy a koncert, akkor nem nagyon fognak venni jegyeket, csak azért, hogy ülhessenek. Hát sajnos tévedtünk…

Amint kezdék behozni a felszereléseket a színpadra, megjelentek a biztonségi őrök és szalagokat húztak a színpad körül kb 6-7 méteres távolságban. Mi ugye belül voltunk, meg még elég sokan, de az őrök csak tessékelték ki a népet. Elhatároztuk, hogy semmiképp nem megyünk ki.

Közben ismerős arcokat pillantottunk meg a színpad oldalánál, Lucáék voltak, természetesen szintén a szalagon belül, odamentünk mi is, és egyesítettük erőinket!  Egyre többen odaálltak még mögénk, majd bő fél órás huzavona kezdődött a biztonsági őrökkel! Egyszerűen hihetetlen volt! Közben persze csak hozták, hozták be a székeket középre…és ültek le az emberek, megtellett az összes szék, de a színpad előtt még így is maradt egy kb 2 m-es üres rész is.

A biztonsági őrök meg csak „Lányok lécci menjetek a szalagon kívülre” vagy…”Vegyetek ülőjegyet!” „De mi csak itt a szélén szeretnénk meghúzni magunkat!” „Nem fogjuk bántani Ibolyaát megígérjük, becsszó!” „És tényleg itt maradunk oldalt, látni fognak tőlünk az ülők” „De lányok, nekem el kell számolnom a főnökömmel..lécci..” „Te meg hova viszed azt a sört?” „De egy rock koncerten ülni??!” „Ibolya ezt nem szereti, ha ülnek!” „Én is tudom, de lányok..” „Jó de ha Ibolya hív minket, akkor előre mehetünk?” „Nem.” „Aha..” És kb ez ment több, mint fél óráig, komolyan megfordult a fejemben, hogy emiatt csúszott a koncert.. Na végülis kiegyeztünk abban, hogy elénk tesznek 4 széket, arra 4 embert ráültettek, és azok mögött a székek mögött kell nyomorognunk vigyázállásba, mert hogy máshogy nem igen fértünk el..”Jó persze, ez nekünk tökéletesen megfelel, köszönjük szépen..tényleg ” Oké, lányok, akkor megegyeztük, mi is szeretjük ám az Ibolyát, csak tudjátok, a főnökeink..” „Igen, persze, de nekünk tökéletesen jó lesz itt oldalt a szalgon belül..köszönjük!”   

Végre végre, a kiegyezést követően elkezdődhetett a koncert, elindult a Még él még, bejött Bence, majd Ibolyaaaaa!  Végignézett a közönségen, székek és üresség elől, természetesen nem tetszett neki, majd nem sokára észrevett minket oldalt, elmosolyintotta magát és integetett, hogy menjünk be. De hát itt vannak a székek előttünk és megígértük, a bácsiknak…nem lehet..

Nem lehet?? Dehogynem! Mit nekünk egy 4 székből álló akadálypálya? Megindult az első emberke, akinek Ibolya a színpadhoz érkezésekor a tenyerébe csapott. Igen, megcsináltuk!  Fél perc múlva a színpad előtti ürességet, mosolygó, éneklő, csápoló emberek tömege töltötte meg. Mögöttünk persze a székesek..Ibolya: ”Kényelmes..?”

Ezek után aztán végleg elszabadult a hangulat, Ibolya fantasztikus energiákkal bombázta a közönséget. Ugrált össze-vissza, nagyon elemében volt, igazi bulizós hangulat kerekedett végül! Ott volt Pisti is, aki a szinpad szélén csápolta végig a koncertet!

A hangosítás, nem volt a éppen topon, bár lehet, hogy csak közvetlenül a színpad előtt voltak ilyen gondok. De a hangulat azt hiszem mindenért kárpótolt!

Ibolya most is azokat a  számokat énelekelte, amiket szokott, kivéve az Ördögöd van, az mostanában, egy ideje már nincs.. Ráadásnak pedig természetesen a Magyarország, és a Nem kell. Illetve, bocsánat, természetesen nem a Nem kell, hanem az Édes méreg!  Köszi a javítást Györgyi!

Koncert közben végignéztem az egyik biztonsági őr arcán.. döbbenet és csodálat látszott rajta, miközben Ibolyát figyelte. Gondolom neki is eszébe juthatott, hogy most ezért marha fontos volt az elején az a végtelennek tűnő kötekedés..

A koncert után a színpad mögé mentünk, Bea mindenképpen szerette volna dedikáltatni a CD-it, egyiket anyukájának, másikat saját magának. Ahogy mentünk a tömeggel, egyszer csak durranások, fények, tűzijátééééék! Györnyörű és viszonylag hosszú rendkívül látványos tüzijáték zárta a 2 napos Nagykanizsai Városi Napok rendezvényét. A végén a Városházán több perces görögtűz is volt, közben pedig az addig elég síri hangulatú zenét, felváltotta Oláh Ibolya Magyarország c. száma, ami gyakorlatilag feltette a koronát az estére. A végén már tiszta augusztus 20.-a feeling urlakodott a levegőben!  

Ezután még beszélgettünk kicsit a többiekkel, majd megnéztük mi újság a dedikálásnál, így kb 1 órával a koncert vége után. Hát Ibolya még mindig nem látszott ki a rajongók és persze az elmaradhatatlan biztonsági őrök gyűrűiből , akik nemcsak örizni védeni álltak oda, hanem autogrammot is kértek maguknak és gyemekeiknek.  Vártunk még, majd amikor kicsit oszlott a tömeg, Bea is odajuthatott végre Ibolyához.
És persze a mi Csillánkra is gondoltunk: Boldog névnapot Drága!  

Ezután elköszöntünk még Ms-éktől, majd hazafelé vettük utunkat, illetve ideiglenes szállásunkra.
Én szokás szerint legalább fél 3-ig nem tudtam aludni, hiába próbáltam. Reggel 6-kor meg már fenn voltam és nem tudtam visszaaludni, így egész hazaúton álmos voltam. Mindegy ez más az én problémám, bár nem mintha nagyon érdekelt volna mondjuk.
Reggel leadtuk a kulcsokat, kigyalogoltunk az állomásra, majd mivel még volt egy kis idő indulásig, leültünk picit, enni-inni. A hazaúton már nem volt olyan szellős helyünk a vonaton, mint odafelé, épp hogy találtunk ülőhelyet, de azért jó volt a hazaút is. Én Fehérváron leszálltam, bár alig ismertem meg az állomást, most, hogy így a másik irányból jöttem, és nem Pest felől.  Györgyi és Bea pedig mentek tovább a Keletibe. 

Sajnálom, de csak ennyi képem van, pedig szerintem készültek nagyon jó fotók is a koncertről, beleértve a közönséget is, szóval azok biztos jobban visszaadnák a koncert hangulatát, csak sajnos szerintem azok nem jutnak el hozzám egyhamar...de még ebben az évben talán, remélem , akkor majd pótolom, vagy itt, vagy...máshol

Addig is nézzetek be Lucához is, ő is ír beszámolót, meg talán nála lesz több kép, úgy láttam Anikó elég sokat fényképezett koncert alatt is.

Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam ezen a hétvégén, és nem csak Ibolyának és a koncertnek köszönhetően. Köszi mindenkinek, aki akár csak egyetlen pillanattal is hozzájárult..