2006. március 22. Veszprém – „azt hittem már nem álltok fel...Luca!”

Húúúúúúúúúúú, hol is kezdejem?

Najó, asszem a legelején…(akit ez a része nem érdekel, vegyen egy nagy levegőt és ugorja át..)

Szóval, pénteken felhívtam a jegyirodát, hogy érdeklődjek a konciról: ülős, állós, lehet-e előre jegyet lefoglalni stb. Hétfőre összeszedtük, hogy 7-et kéne rendelni. Jó megint felhívtam, és lefoglaltam a jegyeket a 2. sorba jobb oldalra – elvileg. Aztán egy kis kavarás történt, még egy jegy kellett, hát megint telefonáltam. Másnap kisült, hogy 2 jegy vissza. Mondanom se kell a jegypénztáros bácsika már a végén a hangomról tudta, hogy „ja igen Székesfehérvár 2. sor jobb oldal!”

Na hát eljött a 22.-e szerda. Bevallom nem szeretem a 22.-éket, nem egy szerencsés napom, na de hagyjuk ezeket a babonás dolgokat, annál is inkább, mert a tegnapi nap jócskán rácáfolt minderre. A koncert előtt még iskolában voltam, alig hazaértem már csengett a telefon, hogy Rossi nem sokára jön értem kocsival. Joe-ék pedig Pestről jönnek és majd találkozunk egy benzinkutnál. Végülis a nagy forgalom miatt nem így történt, nem vártuk be a másik kocsit, hanem Rossival mi előre mentünk, a biztonság kedvéért, mivel a lefoglalt jegyeinket csak 18 óráig lehetett átvenni. A városban aztán kicsit tévelyegtünk miközben kerestük a helyszínt, de Györgyi telefonos navigálásának és egy járókelőnek köszönhetően azért még pont sikerült odaérnünk 18 órára. Megpillantottuk az épületet, már messziről virított róla, hogy „Oláh Ibolya koncert”. Odamentünk, átvenni a jegyeket, a bácsi természetesen emlékezett, hogy mi vagyunk a fehárváriak így kapott is az alkalmon és kérte az utbaigazításunkat, hogy eltaláljon a fehérvári autókereskedéshez. „Huhh, most egy picit gondolkoznom kell..” „Nem baj itt vagyok éjfélig” „De ez ugye nem feltétele annak, hogy megkapjuk a jegyeket?”  Persze nem, de jót nevettünk aztán sikeresen elmagyaráztuk neki merre-hova. Közben, kb 2 perccel utánunk megérkeztek Joe-ék is, és msmesterék kocsija is épp akkortájt gördült be a parkolóba. Nem sokkal utánuk pedig megérkezett atasz meg Lucáék is.

Bementünk, büfé, beszégetés, ilyesmivel töltöttük el a maradék egy órát. („Nem nagyon voltak eszméletüknél a betegek..” )

Hát ránézésre nem túl sok embert láttunk, ezért aszittük nagyon kevesen leszünk.  Persze ez csak a látszat volt, mikor bementünk és leültünk a számozott székekre, már látszott, hogy szinte teltház lesz, de pár szék azért üresen maradt. Még a büfénél feltűnt, hogy B betű van írva a jegyünkre, ezt a rejtélyt nekem nem sikerült megfejteni, mivel hogy mi elvileg jobb oldalra foglaltunk és mikor átvettük a jegyeket a kis papír színpad-térképen is ott volt a helyünk. Hát a B az nem lehet más csak a Jobb oldal, nem?  B mint Jobb oldal Na mindegy, valamit összekeverhettek, de nem érdekes, sőt még örültem is neki, hogy végülis ott ültünk ahol ültünk. Márameddig ültünk…

Miután mindenki elfoglalta a helyét, megszólaltak a szokásos hangok, szirénák, majd bejött Bence, a gitáros katonai sapkában, bejöttek a zenészek, és végül természetesen Ibolya is feltűnt a szinpadon. Farmergatyát és barna garbót viselt.

Kezdetben látszott rajta mennyire zavarja megint ez a szék téma, vagyis, hogy ülnek az emberek, ezt többször szóvá is tette. Úgy a negyedik szám körül, pont azon gondolkoztunk, hogy most már fel kéne állni, mert ez így nem mehet tovább, amikoris Anikó hátrafordult és kérdezte, hogy nem megyünk-e ki egyet ugrálni. Na több se kellett, Luca vezetésével hipp-hopp a szinpad bal szélén termettünk és innentől kezdve ott ugráltuk, tomboltuk végig a koncertet. Nesze neked számozott székek!

Ekkorra már Ibolya is olyannyira telve volt energiával, és próbálta azt a mozdulatlan közönségre ráragasztani, hogy az valami fantasztikus! Nem is tudom igazán leírni, komolyan mondom, a gyors számoknál ugrált, rohangált, toporzékolt a színpadon, rázta a haját, szinte kiabált a színpadon, egyszerűen hihetetlen volt! Egy kész energiabomba! Ahogy átadta magát a zenének, mint aki teljesen magán kívül van!

Nem is tudom láttam-e már valaha ekkora energiával tombolni Ibolyát a színpadon. És ez egyáltalán nem ment az éneklés rovására, sőt!!!! Asszem ez lehet az az őserő, és őstehetség együtt, amiről még Soma beszélt annak idején a Megasztárban. Egyszerűen nincs hozzá fogható énekes előadó Magyarországon, aki ezt így végig tudná csinálni, ráadásul bő másfél órán át, ebben egészen biztos vagyok! Multkor azt mondta Ibolya, minden koncin szokott fogyni vagy 3 kilót , na akkor most sztem mininmum 6-ot fogyott! Nem csoda, hogy a garbója is majdnem lemelegedett róla a nagy ugrálásban. Meg is kérdezte, hogy „nincs valakinek véletlenül egy kölcsönpolója?”

Néha megszólított egy-egy embert a közönségből, egyszer meg az egyik lány az első sorban kiabálni kezdett valamit, amit Ibolya nem értett, ezért odatartotta neki a mikrofont. A lány erre fel is állt, odahajolt, majd így szólt: „Látod eljöttünk, mert mi mind nagyon szeretünk téged és itt vagyunk veled!”  Ezután meg taps taps taps.. Szerintem nagyon jól esett Ibolyának, és látszott, hogy meglepődött, valósznűleg, ott, akkor, egyáltalán nem erre a mondatra számított, talán kicsit zavarba is jött ettől..

A számok között most sem sokat beszélt, hát ez mint tudjuk nem igazán az ő asztala , de ígéretet tett: „esküszöm, járni fogok ilyen őőő beszédőőőőő órára, vagy hogy hívják ezt, beszédszakkörre, van olyan??"

Kétségtelen, Ibolya kitette szívét lelkét, hogy megmozdítsa a közönséget, viszont ez sajnos csak nagyon lassan sikerült.  Ahogy jöttek sorban a számok, egyre többen csatlakoztak hozzánk, és egyre jobban kezdtek csápolgatni az ülők is, de a közönség egy része még így is mozdulatlan maradt.  Nem értettem, egyszerűen nem…hogy lehet mozdulatlanul és rezzenéstelen arccal végignézni, amit Ibolyka a színpadon művelt???........

Aztán egyszer csak a Nem kell végén bejelentette Ibolya, hogy ennyi volt, vége. Persze mi tudtuk, hogy még két szám hátra van. Két olyan szám, ami nékül nem érhet véget egy Ibolya koncert. Így is lett. Kimentek, majd „Vissza, vissza!” és ekkor visszajött Bence a gitáros. Leült a dobogóra, gitárszólóba kezdett. A közönség néma csendben, feszült figyelemmel hallgatta, vajon mi is kerekedik ki ebből..

A gitárszólójába én belehallottam valami népdalt is, most nem tom megmondani melyikre gondolok (persze valszeg csak hasonlított rá ) aztán ahogy a vége felé már egyértelműen felismerhető lett mindenki számára, hogy ez bizony a Magyarország lesz, akkor egyszerre kitört a taps! És hát persze, hogy a Magyarország!!! Ekkorra már szinte az egész első - második sor állt, és együtt énekeltük Ibolyával ezt a csodálatos dalt. Sőt ahogy Ibolya elkezdte énekelni, egyre többen álltak fel a többi sorból is itt-ott, nagyon jó volt látni. Akik meg ülve maradtak még a végén is..hát erre nem tudok mit mondani..valszeg nem sokat láthattak tőlünk, de úgy kell nekik..

A Magyaroszág után pedig végleg elszabadult a hangulat (vagy hogy kell ezt mondani.. ), kb mint tavaly a Vida-dombon! Mindenki aki állt, közvetlenül a szinpad elé tömörült és ott ugráltuk végig az Édes mérget. Ez persze a zenészeknek is nagyon tetszett, ők is előrejöttek egészen a színpad szélére, még a billennyűs Mirkó is, de szerintem a dobos is jött volna, ha tudta volna hozni a felszerelését.

A végén még poén volt az előre-hátra meghajlás , valamint Ibolyka és a zenészek csoportos örömtánca.

A koncert után amíg mi kifújtuk magunkat, Ibolya már rég lement az alsó szintre és dedikálás kezdődött. Mire mi odaértünk már ott ült és aláírogatott, ki se látszott a rajongók gyűrűjéből, csak a nevetéseket lehetett hallani, remek hangulat volt! Addig beszélgettünk a többiekkel aztán amikor kicsit oszlani kezdett a tömeg, közelebb mentem nézelőni, hallgatózni. Ibolyka nagyon elemében és nem utolsó sorban humoránál volt, kétségtelenül ért hozzá, hogyan kell maga köré vidám, mosolygós arcokat varázsolni! Mindenkivel beszélgetett, viccelődött, sőt fényképezkedett is mindenkivel, amit ráadásul ezalkalommal különösen élvezett. Sőt, majd nem elfelejtettem, a zenészek is sorbaálltak autogrammért!  A végén meg még énekelgetett is Ibolyka meg nekiállt táncolni a rajongókkal, kész showműsor volt!

Aztán végül jó egy óra dedikálás és bohóckodás után elköszönt az emberektől, majd mosolyogva távozott. Ezután mi is elbúcsúzkodtunk, és ki-ki hazafelé vette útját. Ezúton is köszönöm összes sofőrünknek (Rossi, Györgyi, Joe), hogy háztól házig szállítottatok minket! És természetesen nagyon örülök, hogy ott lehettem ezen a nagyszerű koncerten! Felejthetetlen élmény volt!

.

Végül 2 kérdés azoktól, akik még ott voltak:

-Emlékszik valaki, hogy melyik számnál mentünk ki a színpadhoz?

-Szerintetek elhangzott a koncerten az Ördögöd van? (Pedig az eddig mindig volt..Vagy annál mentünk ki és valahogy azért esett ez ki nekem? Az biztos, hogy a Még él még, Eddig baby, és a Hiba volt az első három szám, és ott még ültünk, na ettől kezdve nem tom a sorrendet..)

.

HOLNAP (24.-ÉN) IBOLYA AZ AKTÍVBAN!!!!!!