Pár napon belül remélhetőleg képek is lesznek...addig pedig mindenki indítsa be a képzelőerejét! Ami szerintem Szilvia sorait olvasva egyáltalán nem lesz egy nehéz feladat.  

Érkezett pár kép, köszi Brigi!

Íme Szilvia írása:

Sziasztok! 

Eddig mindig kiéhezve vártam a beszámolókat, ha nem lehettem ott a koncerteken. Tegnap sikerült részese lennem a csodának és most ezt meg is osztom Veletek.

Kora délután indultunk Békéscsabára, zökkenőmentesen, kellemesen, jól utaztunk. Korán kb. 3-ra oda is értünk. Rögtön  felfedeztük az Ifjúsági házat, kb. 400 férőhelyes volt a terem, amikor megérkeztünk még tele volt székekkel. Persze Ibolya érkezése után, kérésére a székeket kivitték a teremből, hogy ezzel is eldőljön, ez bizony egy rock koncert lesz. Sok időnk volt, így útra keltünk, hogy megismerjük Békéscsabát. Ami rögtön feltűnt: kihalt város, sehol senki, sehol egy Ibolya plakát, mintha mindenki aludna, vagy lehet csak rákészülnek az esti koncertre? Mindenesetre egy kis félelem volt bennünk, hogy  lesz így telt ház?  A koncert fél 8-ra volt meghirdetve és 6 órakor még alig voltak az Ifjúsági Háznál. Kb. fél 7 körül kezdtek szállingózni az emberek. Persze addigra a portás bácsitól megtudtuk, hogy eddig 120-150 jegy kelt el.

Elnézve az érkező embereket, nagyon meglepődtünk. Idősebb hölgyek-urak, akik talpig ki voltak öltözve.  7 óra előtt engedték be a közönséget, de mi még a büfénél egy keveset iszogattunk, Milka love csokival szemezgettünk, így csak később mentünk be a terembe. Beérkeztünk és óriási döbbenet fogadott bennünket: az emberek leültek azokra a székekre, melyeket nem lehetett kivinni, sőt!!!!! A kivitt fotelszerű székek is szép lassan visszakerültek a terembe.  A színpad előtt egy nagy tér, telis tele ürességgel, senki nem állt oda. Pedig ez egyértelmű volt, bizony mindenkinek ott lenne a helye! Barátnőimmel 3-an (plusz 3 kislány) a színpad elé álltunk, jelezve, hogy mi bizony nem fogunk leülni! Mögöttünk kb. 7-8 méterre voltak a széksorok, és csak hozták, hozták be a székeket…..

A koncert kis csúszással kezdődött a szokásos módon, sziréna, nagy zaj – zenészek elfoglalták helyüket, majd Ibolyakék világítás, amikor is megérkezett Ibolya. Arcán, mozgásán nem érződött a felhőtlen boldogság, gondolom a székek látványától lehetett ez. Fekete hosszú ujjú pólóban volt, egy bő, zsebes nadrágban. "Még él még", "Eddig baby", hívta Ibolya a közönséget, hogy jöjjenek előre. Udvarisan szinte kérte őket, de azok nem mozdultak. Majd felkonferálta a "Szék" c. számot. Persze ez csak vicc volt. Helyette következett a "Hiba", amire beindultak hátulról ifjak, kicsik-nagyok és végre az a nagy tér megtelt. „Gyertek emberek, gyertek előre!” – invitálta őket.

Na, innentől kezdve egy olyan hangulatot sikerült teremtenie, hogy ott elől mindenki táncolt, énekelt. Ibolya időnként kikelve magából teljesen betöltötte a színpadot és iszonyatos tempót énekelt, és ugrált! Hibázott szövegben, de hát kit érdekelt, nagyon aranyosan kimagyarázta magát. 3 kislány felült a színpadra, akiket Ibolya többször megsimogatott, majd meg is számolta őket:  „Menőmanő1, Menőmanó2, Menőmanó3!”

A 6 fős álló közönség száma folyamatosan gyarapodott 40-50 főre. Akik előre jöttek, nagyon élvezték a koncert minden pillanatát. A zenészek ismét nagyon jók voltak, együtt éltek Ibolyával a színpadon.  A Ringasd el magad számnál nem bírta ki Ibolya, hogy ne említse meg, hogy akkor ezt a számot most a Napi Ásznak küldi  – persze mi értettük….

Nagyon gyorsan eltelt ez a másfél óra, végig énekeltük, táncoltuk a dalokat. Nagy sikert aratott Ibolya a közönségnél, harsogott a taps, zúgott a vissza-vissza. Persze mi tudtuk, hogy lesz két ráadás szám, de sokan csak reménykedtek ebben. Először a Magyarországot énekelte, amikor az elől állók feltartott kézzel, Ibolyával együtt énekelték: „Van egy ország…..”

Az utolsó számként hangzott el az Édes méreg, melyet még végigtomboltunk. Nagyon jó hangulatú, olyan igazi Ibolyás koncertet láthattunk, hallhattunk. Hiányérzetem egyáltalán nem volt, persze a végén a lelkem dübörgött, még – még - még kérek a csodából!!!! De hát ne legyünk telhetetlenek, örülnünk kell minden kis falatnak, ami a lényéből, hangjából árad!

A koncert végén dedikált Ibolya, majd mindenki hazaindult. Én hajnali fél 2-re értem Vácra,  kettő óra körül lehetett, amikor nyugovóra tértem, de nem sikerült rögtön elaludnom. Az élmény oly hatalmas volt bennem, hogy még mindig a hatása alatt vagyok. Fejemben Ibolya számok, arcomból nézek ki és mosolygok a világ felé. Pedig munkám bőven lenne, főleg, hogy este Ausztriába utazom 3 napra, de úgy éreztem meg kell írnom ezt a beszámolót. Jó újra átélni és remélem sikerül kedves barátaimnak örömet szerezni. Persze a koncert alatt is sikerült, ugye?

Jó lenne Veszprém, nagyon jó lenne, remélem sikerül ott lennem!

Puszi Mindenkinek

Szilvia