2005. november 6. Petőfi Rádió, Promenád, élő rádiós fellépés a Márványteremben
Hát, ultraviolet gyönyörű verse után már nem is nagyon tudom én mit írhatnék, hiszen ebben gyakorlatilag minden lényeg benne van... Najóóóó, azért csak írok valamit, ha már egyszer leültem a gép elé, ilyen könnyen azért nem ússzátok meg az olvasást! :)
Szóval, már nagyon régóta szerettem volna meghallgatni a Hamvadó cigarettavéget Ibolyától, mert annak idején a Zsüti koncertre sajnos már nem sikerült jegyet szereznem, ezt azóta is eléggé bánom. Többek között ezért is nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy lesz egy ilyen lehetőség, mint ez a Rádiós élő fellépés, ráadásul ingyenes, és ráadásul még plusz 5 olyan dal, amik közül nálam legalább 3 az igazi különlegességek kategóriába tartozik. A másik, amiért nagyon vártam ezt a napot, mivel már elég régen hallhattuk Ibolyát élőben énekelni, ha jól emlékszem az Aszódi búcsúkoncerten. Ja, nem!!! A Tháliában, egy szám erejéig. Meg mostanában ez a focista karrier...sokakban kétségek merültek fel...szóval elég időszerű is volt már, hogy meggyőzzön mindenkit, még mindig képes hatni az emberekre, sőt...talán jobb, mint valaha!
Eljött a várva várt nap. Igen, várva várt, főleg a közvetlenül előtte lévő napokban vártam, mert...hogyis mondjam, eléggé minden bajom volt mindennel és legfőképpen elegem volt mindenből. Egy bizonyos ügy, ami most megint előjött, és bizonyos fokig Ibolyához is kapcsolódik, eléggé rossz érzéseket hozott elő és erősített fel bennem. És ezzel nem is voltam egyedül. A tanácstalanság, szomorúság, igazságtalanság, utálat, szeretet, ez így mind együtt kavargott bennem, és teljesen rosszul éreztem magam tőle. Már nagyon vártam, hogy halljam Ibolyát élőben énekelni, mert tudtam, hogy akkor ki tudok kapcsolni és rá fogok jönni, mi is lesz a legjobb, és tulajdonképpen mi is ebben az egészben a lényeg. Vagy ha nem is tudom szavakkal kifejezni, érezni fogom, és aszerint cselekszem majd. Így is lett. Persze ehhez kellettek a barátok is. :)
Na, bocsánat ezért a kis személyes eszmefuttatásért, talán lesznek páran akik hasonló cipőben jártak, mint én, és értik miről is zagyváltam itt az előző bekezdésben (ugye Csilla drága?:))
Jó, és akkor most jöjjön maga a történet. Szokás szerint vonatra szálltam, és irány Pest. Illetve nem annyira szokás szerint, mert általában ugye délután szoktam menni, most viszont már korán reggel el kellett indulnom. Megérkeztem Pestre, irány a metró, de persze késésben voltam, így a Deákon telefonoztam Györgyinek, hogy mindjárt ott leszek a Kálvinon, nehogy otthagyjanak, mert amilyen ismerős vagyok Pesten, még a végén nem találok oda! :) Persze megvártak, igaz, hogy mikor felértem a mozgólépcső tetejére, automatikusan az ellenkező irányba indultam (vajon miért?), de szerencsére észrevettek. :) Azt hittem, én érkeztem utóljára azok közül akikkel talit beszéltünk meg, és már csak rám vártak, de mégsem így történt. Mókus és Adri még nem volt sehol, pedig már én is vagy negyed órát késtem. Na aztán egyszer csak haláli nyugodtan befutottak ők is. Nem ám telefonálni vagy valami, ááááá! :) Miután mostmár tényleg mindeki megvolt, elindultunk a helyszín felé, illetve valamerre arra.
Megyünk megyünk mendegélünk, ez most itt milyen utca lehet? Ja ez a Múzeum! Akkor jó, de most melyik itt az az épület, lehet, hogy mégse jó helyen vagyunk? Jó persze azt hallottuk, hogy csak fél 11-től lehet bemenni, és még csak fél 10 körül lehetett, de hát sehol egy árva lélek, tiszta kihalt utca. Hoppá, de mégiscsak! Stop! Nézzétek, ott jön egy emberke! :) És ráadásul még ismerjük is! Ms!!! Na ez megnyugtató, akkor tuti jó helyen vagyunk. :) Bár először alig ismertük meg így sapka (és pocak) nélkül, de a fotóscuccokat és a hosszú fürtöket látva megbizonyosodtunk, hogy ez tényleg nem lehet más, csak Ms! :) Pusz-pusz, és Gyerekek, nekem most el kell rohannom! Oké, hát ez van, a fontos embereknek mindig dolga van. :)
Az biztos, hogy jóhelyen járunk, még egy kicsit megyünk és elérünk egy kapuhoz, egyesek szerint itt kell várni, najó, akkor várjuk. Közben visszajön Ms is. Beszélgetünk, csak nem jön senki. Mi van, lehet, hogy mi leszünk csak? Nem baj legalább lesz hely. :P:) De nem, aztán megjönnek mások is egyre többen leszünk, de eleinte csak viszonylag nehezen gyűlik a nézősereg. Érkezik a menedzser is kocsival, meg pár ott dolgozó, vagymittoménkik, de őket beengedték előbb, meg Ms-ért is kijött a menedzser. Mi meg vártunk tovább, de sebaj, jól elszórakoztunk. :)
Aztán úgy 10 óra után már rohamosan megszaporodtunk, egyre több ismerős arcot véltünk felfedezni, olyanokat is, akiket már elég régen láttunk. Persze ekkor már folyamatosan szálingózott a Promenád törzsközönsége is, akik minden héten eljönnek, függetlenül attól, hogy ki lesz épp aznap a műsor vendégművésze. Ez a törzsközönség főként idősebbekből áll, néztek is, hogy most meg mi van: Te, nézd má mennyi fiatal is van most! Persze, hát ma lesz az Oláh Ibolya, tudoood! :) Mi meg jókat mosolyogtunk!
Aztán egyszer csak csoda történt, nyílott a kapu, és bemehettünk! Kaptunk Vendég kártyát, aztán irány a bejárat, a sárga csíkon végig! :)
Fel a lépcsőn, aztán megint egy zárt ajtó, megint lehet várni. De szerencsére itt már hamar beengedtek és elfoglalhattuk a helyünket, persze legelőbb csak az 5. sorban, mert az első 4 mind előre foglalt volt. A kezdésig kicsit nézelődtem, fényképezgettem a közönséget, üdvözöltük a régen látottakat és vártuk, hogy elkezdődjön a műsor, hisz már 11 óra volt. Ja azt majdnem elfelejtettem, hogy közben meg az előttünk ülő, hallgatózó nénike elég rendesen kikupált minket Promenád ügyben! Köszönjük! :P:)
Egyszer csak bejött a műsorvezető, Tarnai Kiss László és elmondta az instrukciókat, meg hogy mindjárt kezdünk, vagyis hogy mindjárt kapcsolnak a rádióba. Ekkor hátrafordultam és végignéztem a közönségen. Meglepődtem. Nem gondoltam, hogy ennyien vagyunk, tele volt a Márványterem, sokan álltak is oldalt meg hátul.
Aztán pontosan 11:05-kor ismét bejött Tarnai Kiss László és elkezdődött az élő egyenes adás.
Szemmel láthatóan a műsorvezetőt is meglepte mennyien összejöttünk és ennek persze hangot is adott: Soha, soha a 3 év alatt nem volt még ilyen teltházunk! Aztán volt egy kis játék, hogy felmérjük kik a törzsvendégek és kik azok, akik csak most voltak először a Promenádon. Hát igen, még Tarnai családja is az utóbbi kategóriába tartozott! :) A népszerűségére mi sem ékesebb bizonyíték, mint hogy zsúfolásig megtelt a Márványterem, de még a családom bizonyos tagjai is eljöttek, hogy meghallgassák!
Ezután felkonferálta a zenekart, azaz a Stúdió 11et, akik a Promenád műsorokon kísérni szokták az éppen meghívott énekest, illetve ilyenkor maguk is adnak egy pár szám erejéig tartó kis koncertet. Most is így történt, először csak a zenekar játszott asszem 2-3 számot. A Stúdió 11 egyébként már elég régóta létező formáció, de alakulása óta a tagjai már többször változtak, új generációk jöttek, de tény, hogy most is egészen vegyes korosztályok képviseltetik magukat a zenekarban. Akik nekem ismerősek voltak, az Csepregi Gyula szaxofonos, Tóth Gyula gitáros, és természetesen ifj. Rátonyi Róbert a zongorista. Hogy rajtuk kívül kik a többiek azt sajnos most név szerint nem tudom megmondani, de keresgéltem a neten és találtam egy kis leírást a zenekarról, igaz ez a 2003-as verzió, már azóta is voltak változások (pl. a dobos ugye Dörnyei Gábor lett), de azért szerintem érdemes elolvasni:
A zenekar játszott pár számot, majd ismét bejött a műsorvezető és felkonferálta a műsor vendégművészét, Olááááh Ibolyát! :) Elmondta, hogy a Megasztárban Ibolya volt az egyik kedvence, és bár a nevét még nem is ismerte, már korábban megjósolta, hogy ő lesz az egyik főesélyes a végső győzelemre. Vagy a dundi kislány vagy az a fekete hajú lány a gitárral, a csíkos pólóban! :)
Ezek után bejött Ibolya, természetesen óriási tapsvihar fogadta. Rögtön a várva várt számmal, a Karády Katalin féle Hamvadó cigarettavég-gel indított, ez mindjárt egy lehengerlő kezdés volt, amit a közönség is kitörő lelkesedéssel fogadott. Tudod, ezt hogy nevezik nálunk, Ibolya? Öööö, nem... Sikeeeeeeer!!! :)
Majd ezután a kis bemelegítés után Tarnai interjuvolgatni kezdte Ibolyát, több-kevesebb sikerrel. Ibolya, tudod mi lesz a medvéből ha kettévágja a vonat? Mackó alsó meg mackó fölső! Ebből a rádióhallgatók is vehették a lapot, hogy milyen ruhában is érkezett Ibolya. Először én magam is meglepődtem rajta, de télleg csak egy pillanatra, hisz mondhatni már hozzászoktam az ilyen meglepetéseihez. A másik meg hogy amikor elkezdett énekelni, már szerintem senkit nem érdekelt a helyszínen, hogy milyen ruha van rajta, a rádióhallgatókat meg végképp nem zavarhatta. Harmadrészt pedig, ő Ibolyka. Szerintem nem szabad és nem is lehet neki semmit megparancsolni, max finoman rávezetni dolgokra. Hagyni kell, hogy magától jöjjön rá mindenre, csak úgy képes változni, változtatni bizonyos dolgokon, már amiben tényleg szükség is van erre. És rá is fog jönni mindenre, csak időt kell neki adni. Nem is ő lett volna, ha nem így jött volna most és nem úgy válaszolgatott volna Tarnai kérdéseire, ahogyan azt tette. :) Soha nem adott egyenes választ, általában ügyesen megkerülte a kérdést, de a lényeg, hogy minden egyes válaszával megnevettette a közönséget, csakúgy, mint a zenekart, na és persze Tarnai is jófej volt. Mindent összevetve nagyon jó hangulatú kis beszélegtéseknek lehettünk tanúi. Ibolya, gyere máskor is, olyan jókat válaszolsz! :)
Aztán következett az eredetileg Kovács Kati által énekelt Tedd boldoggá, amit Ibolya már szintén előadott egyszer a Zsüti emlékgálán szintén nagy sikerrel. Majd rögtön ezután az a bizonyos meglepetés dal, amit még soha nem énekelt Ibolya nyilvánosan közönség előtt, sőt valószínűleg már nem is fog, bár...nála sose lehet tudni. Szóval ez a bizonyos dal Keresztes Ildikótól a Nem a miénk az ég c. szám volt. Ennek leírásával nem is nagyon kísérleteznék, ugyanis nem lehet. A hatás, amit okozott egyszerűen félelmetes volt, utána szó szerint nem tudtunk megszólalni, csak mosolyogtunk egymásra, de mindenki ugyanazt érezte ebben biztos vagyok. Én személy szerint azok közé a szerencsések közé tartozom, akik tavaly 2004. július 18.-án ott lehettünk a Debreceni megasztárkoncerten és előben hallhattuk az ugyancsak egy alkalommal hallható Csak neked játszom című dalt. Na, ahhoz tudnám hasonlítani az előadást meg a hatást is, amit Ibolya ezzel a dallal okozott. Dejavu érzésem volt (minden szempontból..). Aki csak a rádión keresztül hallhatta, az valószínűleg nem így gondolja, hiszen visszahallgattam én is, és a felvétel sajnos meg sem közelíti az élő előadást. Ezért azt tanácsolom, ha van lehetőségetek járjatok minél többet koncertekre, fellépésekre, főleg amikor ilyen különlegességeket hallhatunk, mert az élő előadás élményét nem pótolhatja semmi.
A dal után Ibolya kiment, Tarnai visszajött, de a taps csak nem akart elülni, a közönség követelte, hogy mégegyszer visszajöjjön Ibolya legalább egy meghajlás erejéig. Így is lett, és egyben mindenkit meg is nyugtatott: Még jövök vissza! :)
Ezután a műsorvezető köszöntötte a Stúdió 11 legifjabb és legújabb tagját, Dörnyei Gábort, a dobost. Némi kis beszélgetés után ismét a Stúdió 11 játszott pár számot, míg Ibolya egy picit kifújta magát a színfalak mögött (vagy ki tudja mit csinált...:)). Majd nemsokára megint színpadra szólították, pontosabban a műsorvezető Oláh Ibolyával a karján érkezett a színpadra. :) Kis beszélgetés után következett a beharangozott 2 Presser szerzemény, a már jól ismert Mi lesz velem és az Embertelen dal. Érdekes, hogy ezek a dalok pedig a felvétel visszahallgatáskor tettek rám nagyobb hatást. Lehet, hogy azért, mert már sokszor hallottam őket élőben? Hmm, hát nem tom. Pedig ez a Stúdió 11-es változata egész más volt, mint a koncerteken, nekem nagyon tetszik így is, sőt. Aztán sajnos lassacskán a végéhez közeledett a műsor, következett az utolsó szám. A műsorvezető ezúttal egy ifjú hölggyel, a 15 éves Tóth Krisztinával a karján érkezett, aki a zenekar egyik tagjának a kislánya, és az utolsó számban elég fontos szerep jutott neki, és a hegedűjének, na meg persze ugye a vonójának! :) Mert hogy: Vajon meg tudják-e mondani melyik szám következik most? A közönség kórusban: Magyarorszááág! Igen, talált!!! :) Szóval miután Tarnai megköszönte, hogy ilyen sokan ott voltunk, és megköszönte Ibolyának is, hogy elfogadta a meghívást, végre felcsendült mindenki kedvence, a Magyarország! Na ez megint a leírhatatlan kategóriába tartozik, szóval inkább kapcsoljátok be a hangszórót és hallgassátok! :) Egy biztos, én már hallottam párszor élőben, de ennyire szép előadásban még soha!
A dal végén meghajoltak, a zenekar tagjai is, akiknek Ibolya külön egy szép nagy tapsot rendelt a közönségtől, bár nem mintha ezt különösképpen kérni kellett volna. :) Addigra már szinte az egész nézősereg felállva tapsolt, fütyült, Ibolyázott!
Aztán egyszer csak sajnos ennek is vége kellett hogy szakadjon, mivelhogy ugye lejárt a műsoridő. Felálltunk, mentünk kifelé, mindeközben a következőket lehetett hallani innen-onnan: Tényleg milyen jó hangja van! De egy ilyen pici lányba hogy fér ennyi hang? Nem is értem. :) Ja meg megkérdezték tőlünk, melyik iskolából jöttünk! :))) Aszitték azért van most ennyi fiatal, mert eljött egy osztály! Valaki meg megkérdezte egyikünktől, hogy jól látja, hogy mi Ibolya kedvelők vagyunk és ismerjük egymást, mert hogy ő is szívesen csatlakozna, nem is tudta, hogy létezik egyáltalán valamiféle Ibolyás tábor! Tényleg...létezik? Hááát, ezek szerint, talán igen. Valamilyen. De legalábbis szükség lenne rá!
A végén még bementünk a hátsó helyiségbe (meg a leghátsóba is :)), elköszöntünk Ms-től, mert szokás szerint sietett valahova. :) Aztán mi is indultunk, már majdnem csak Ibolyázóslányt és Tomist hagytuk az épületben, de van egy olyan sejtésem, hogy őket ez egyáltalán nem zavarta! :))
Bár nem láttam, de biztos forrásból tudom azt is, hogy Ibolya nagyon klassz hangulatban, feldobva távozott az épületből, remélem ez azt bizonyítja, hogy talán ő is jól érezte magát a fellépésen. Na szóval mi is kimentünk az épületből, a sárga csíkon végig, csakis! Aztán elbúcsúzkodtunk, mert többeknek menniük kellett ide-oda. Így a végén már csak 7-en maradtunk, mint a gonoszok! :) Györgyi, Csilla, Joe, Mókus, obj, és ultraviolet. Ja, meg én! :)
Szóval beültünk a nemtomhova és csak beszéltünk beszéltünk beszéltünk...meg rendeltük, ki ezt, ki azt, kinek ekkorát hoztak, kinek akkkkorááát!!! :)
Csak egy pár szó, hogy a fő témáról is megemlékezzünk: x, irka, eszem békát, stb. :) Azon kívül van itt még egy mókás, ööö.. akarom mondani Mókus-képsor, melynek címe: Mókus és az öngyújtó :) (megj.: az a pohár ott nem Mókusé! :))
Mindent összevetve nagyonis megérte elmenni erre az élő felvételre, Ibolya fantasztikus volt, és ismét bebizonyította mire is képes.
Elkápráztattál, ehhez értesz! (Pierrot, Mega zsűri) Sajnálhatja, aki kimaradt belőle. De okulva a helyzetből, jöjjön el a következőre! :)
