Nem tudod elvenni a kedvem

„Nem tudod elvenni a kedvem” - ez volt Keresztes Ildikó első szólólemezének a címe, és ez lett élete mottója is. Pedig a sors mindent megpróbált, hogy elvegye kedvét és erejét ettől az idegölő, de szörnyen szép pályától. Ellentmondásos egyénisége még mindig alakulóban van. Formálja, edzi a lelkét és a szellemét, hogy amikor hitét próbára teszik a nehézségek, akkor is helytálljon, és visszataláljon önmagához és a színpadra.

Keresztes Ildikó vagány, dinamikus nő, aki első ránézésre pontosan tudja, hogy mit akar - és ez igen ritka biztonság! Ám, ha lassan, finoman kinyitjuk a fényes páncélt, és megengedi, hogy megérintsük a törékeny gyöngyszemet, amit a hosszú nehéz évek formáltak, akkor megértjük a benne lakozó kettősség okát.

Fejlett önkritikával, szarkasztikus humorral rendelkezik, jól ismeri hibáit és erényeit. Maximalizmusának köszönhetően ritkán felel meg saját követelményeinek. Pesszimistának vallja magát, ám eddigi élete is azt bizonyítja, hogy a „nem adom fel”, „majd én megmutatom”, „csak azért is” jelszavak mögött tettek sorakoztak, amiknek eredménye a két album és a sok sikeres koncert. Valamint egy harmonikus szövetség, amit mai nyelven kapcsolatnak neveznek.

Amit igazán szeret magában, az a nyitottsága és a mindig friss lelkesedése. Ugyanúgy tud tombolni az örömtől egy balettelőadás láttán az Operaház nézőterén, mint egy jó jazzkoncerten vagy színházi előadáson, ahol kollégáiban gyönyörködik. Ez is figyelemre méltó ritkaság! Féltékenység nélkül, őszinte ovációval tud gratulálni kollégáinak.

Néha haragszik túlérzékeny lelkére, ami igencsak megviseli és végtelennek tűnő mélységekbe taszítja. De amikor a kút mélyén ülve egyszer csak megpillantja a beszűrődő napfényt, akkor elgondolkozik az élet értelmén, és ha sikerül „jobb lábbal felállnia”, akkor minden mehet tovább, sőt kétszer akkora lendülettel vág neki a dolgoknak. 

Ildikó mentalitását és így egész életét meghatározzák marosvásárhelyi gyökerei. Onnan jött, ahol mást jelent magyarnak lenni, más súlya van a szavaknak... Erdélyből hozta vasakaratát, mindenen átsegítő hitét és bizonyítási kényszerét, ami hol előreviszi a pályán, hol pedig megbénítja egy kis időre. Ám akármilyen hullámvölgyek váltakoznak életében, abban mindig biztos, hogy nem véletlenül kapta hangját és tehetségét, élnie kell ezzel a csodálatos adománnyal. Nem érti, vajon neki miért kell mindig mindenért többet küzdenie. Keményen bánik vele a sors, nem hagyja, hogy egy picit is hátradőljön és eddig elért eredményeire támaszkodva természetesnek vegye a következő lehetőséget. Minden eredménynek ezer kétség, belső tépelődés az ára, de aztán megszólal a dal a lemezen vagy a koncerten - és akkor értelmet nyer az összes eddigi szenvedés és kétség. Dalain keresztül nemcsak zenei élményben részesíti a közönséget, hanem sokan baráti érzésekkel is közelednek hozzá.

Ildikónak fontosak a barátai. Nem tud nemet mondani nekik, nem úgy, mint bizonyos munkáknak... Mindig számíthatnak rá, akárcsak a kutyája, Füles, akiért mindenre képes. Gandhi elvei szerint él, ugyanolyan tiszteletben tartja az állatokat, mint az embereket, akik gyakran visszaélnek jogtalan hatalmukkal.

Ildikó fontosnak tartja az állandóságot, például a párkapcsolatában, de az élet bizonyos területein vágyik a változás lehetőségeire, a meglepetésekre.