2006. február 18. Gyöngyös - a második lemez első koncertje

„A dalok most egyszerre zeneszámmá változtak, hangszeres élettel teltek meg, ahol a dalkirálynőt a zene hercegei veszik körül. Egy fényből épült utazó palotában, ahol a megszólaló hang minősége méltó megszólaltatóihoz és az elképesztő látványhoz .” (msmester)

Dalkirálynő és a zene hercegei (fotó: msmester)

Körülbelül 2 órával a koncert előtt érkeztünk meg Ibolya második lemezbemutató koncertkürútjának első állomására Gyöngyösre, a Mátra Művelődési Központba. Felderítettük a helyszínt, ahol összefutottunk egy-két ismerőssel, üdvözöltük egymást, majd tettünk egy kellemes kis sétát a városban, illetve betértünk egy étterembe is.

Állítólag a Gyöngyösi televízióban látható volt időnként a koncert reklámja, viszont a városban nem nagyon láttuk nyomát hírdetésnek. Voltak reklámplakátok, de csak a helyszínen és a mellette lévő épületen. Ekkor még nem is sejtettük, hogy a meghírdetésre kiküldött reklámplakátok nagy részét a helyiek - hírdetés helyett - a rajongók számára tartogatták...

18 óra körül visszamentünk a helyszínre, ahova aztán lassan, de biztosan elkezdtek szálingózni az emberek. Az előcsarnokban ácsorogtunk, egyre izgazottabban, amit a teremből kiszűrődő hangfoszlányok csak még tovább fokoztak. A zenekar próbált. Közben akik elővételben rendelték meg jegyüket, átvehették Bandár Györgyitől, akihez egyébként bátran fordulhattok az Egri koncert jegy elővételét illetően is a 06 20 3723071 telefonszámon!

Szép lassan azért gyűlött a közönség, bár nem mondhatnám, hogy ránézésre egy nagy tömeg hatását keltettük volna. Valaki megkérdezte a jegyeladó pénztárosnőt, hogy hány jegy kelt el eddig, mire számíthatunk ez ügyben. A nénike aztán összavont szemöldökkel, mindenféle pofákat vágva nagy nehezen a tudomásunkra adta, hogy „valószínűleg fél ház se lesz, de Oláh Ibolyánál mit is várnánk..” No comment.

Körülnéztem, kis csoportokban beszélgetések, régi ismerősök üdvözölték egymást, na szóval azért gyülekeztünk. Aztán egyszercsak az üvegajtón keresztül messziről megpillantottuk Ibolyát, a menedzsert és egy-két  zenekari tagot, akik kiintegettek nekünk, majd hamar vissza is mentek, hisz már nem sok idő volt a kezdésig. Már ekkor nagyon jó hangulat alakult ki a bejárati ajtó előtt tömörülve, hisz mindenki izgatottan várta, hogy a közel fél éves „szünet” után, ismét hallhassuk Ibolyát. És hát ilyen közel még sose voltunk ehhez! :)

Nyílott is az ajtó, bemehettünk. A második sor balközép felé sikerült is leülnöm, mert hogy ugye ülős koncert volt.. Körülnéztem. Valóban nem volt teltház, de azért annál lényegesen jobb volt a helyzet, mint amit a pénztárosnő korábban lefesetett nekünk. Szerintem kb háromnegyedig telt meg a nézőtér. Az első 2-3 sorban csak ismerős arcokkal - azaz nagyrészt az internetes tábor tagjaival - találkozhatott Ibolya. :)

A közönség összetétele egyébként vegyes volt, láttam idősebbeket is, gyerekeket is, de talán a középkorúak lehettek a legnagyobb arányban. Úgy láttam a helyi tv-től is kint voltak. A koncerten jelen volt ifjabb és idősebb Frankl Gábor is.

képek a közönségből (fotók: szilvert)

A színpad természetesen már elő volt készítve, hangszerek, mikrofonállványok, világító- és hangosító elemek, valamint nagy piros bettűkkel az „I B O L Y A” felirat virított a háttérben. Már itt elmondom, hogy kiváló volt mind a hangosítás, mind pedig - az eddigi Ibolya koncerteken nem látott - fénytechnikai megoldások.

Pár perccel a helyfoglalás után leoltották a lámpákat, aztán lassan beindult a füstgép, bejöttek a zenészek, megszólaltak a „Még él még” első taktusai, végül sejtelmes ibolya színű fények és füst kíséretében Ibolya is feltűnt a színpadon! Rendkívül látványos volt, és kétség kívül megtette a várt hatást.

„Leoltották a lámpákat, aztán lassan beindult a füstgép, bejöttek a zenészek, megszólaltak a „Még él még” első taktusai, végül sejtelmes ibolya színű fények és füst kíséretében Ibolya is feltűnt a színpadon..” (fotó: msmester)

A közönség óriási tapssal, sikoltozással köszöntötte Ibolyát és zenekarát a színpadon. Ibolyka is üdvözölte közönségét, majd büszkén mutogatta újdonsült pirosas halálfejes gumicsizmáját: „Ezt csak a ti kedvetekért!” :)

„Ezt csak a ti kedvetekért!” :) (fotó: msmester)

A lehengerlő kezdést, hasonló folytatás követte, „Eddig baby”, majd sokunk kedvence „A hiba”. Ekkor már többen nem bírták ki ülve, és a színpad két szélére kivonulva ugráltak, csápoltak, fokozva ezzel is a koncert amúgy is kezdettől fogva forró hangulatát.

A következő dal meglepetés volt, illetve nem a dal volt meglepetés, hanem hogy Ibolya is beszállt a zenekarba, gitározott a „Belső bolygó” című számnál, ami megjegyzem nagyon jó állt neki, fantasztikus volt!

„Van szívem mélyén egy másik bolygó, légy nálam vandég ma, átutazó..” (fotó: msmester)

A sorrendre pontosan nem emlékszem, de talán most jött az „Ibolyavirág”. Az új lemezről még felcsendült a „Nézz vissza” és a „Papírkutya”. Két szám viszont nem hangzott el, az „Öröm és könny”, valamint a „Marionett”, illetve három, mert ugye érthető módon a „Valamit valamiért” is kimaradt.

Volt megint a 3 Keresztes Ildikó dal, ahogy azt már az első lemeznél megszokhattunk: „Ölelj, amíg lehet”, „Nem tudod elvenni a kedvem”,  „Tűnj el”. Viszont nagy örömünkre ezúttal egy meglepetés dallal is kiegészült ez a Keresztes Ildi blokk, nevezetesen a „Nem a miénk az ég” című számmal, amit már egyszer hallhattunk Ibolyától élőben a Márványteremben, a Promenád című élő rádióműsorban még tavaly novemberben. Persze itt most egy picit másképp. Talán csak a hatás mértéke hasonlítható hozzá, amit e dal a közönségből kiváltott... Eszembe jutottak Pierrot szavai, amit az egyik Megasztár döntőn mondott Ibolyának: „Elkápráztatsz, ehhez értesz!” Bár azóta sok minden észrevétlenül is megváltozott, de kétségtelen tény, ez még mindig így van.

„Nem a miénk az ég..” (fotó: msmester)

Az első lemezről is elhangzott 4 dal, szépen elosztva az újak között. 2 Presser szerzemény: „Embertelen dal”, és a „Mi lesz velem”, valamint 2 Novák szám: a „Papa ha félsz” és - természetesen nem maradhatott ki az első lemez slágerszáma sem - a „Nem kell”. (+ Ringasd el magad)

Ibolya szokás szerint sokat bohóckodott, kommunikált, folyamatosan kontaktusban volt a közönséggel, csakúgy a zenészekkel. Az új bandáról csak annyit, hogy irtó jó fejek és egyszerűen fantasztikus zenészek! És valóban vokáloztak is szinte mindegyik számnál. Ezek a zenészek a szó szoros értelmében is a közönségnek játszottak, és a koncert minden egyes pillanatában éltek a színpadon! Látszott mennyire élvezik ők is, akárcsak a közönség, na és persze Ibolya is, aki szombat este kirobbanó formában volt!

„a koncert minden egyes pillanatában éltek a színpadon!” (fotó: msmester)

Nem is értem miért, talán mert már rég hallottam élőben, de megint csak teljesen meghökkentem, mennyire le tud hengerelni az előadása, az éneke, az egész színpadi lénye, hogy ebben a pici lányban mennyi hang és mennyi energia van, ami ráadásul csak úgy ragad a közönségre! Hihetetlen!!!

„Látszott mennyire élvezik ők is” (fotó: msmester)

Természetesen a végére hagyták a lemez címadó dalát, az „Édes mérget”, és a műsor zárásaként mindenki nagy örömére a „Magyarország” is felcsendült. Minden egyes hang élő volt a koncerten, nem volt sehol  még fél playback sem. A dalokat áthangszerelték, de cseppet sem maradt el a platinalemezen lévőtől. Így a „Magyarország”-ot is egy teljesen új hangszerelésben hallhattuk, csodálatos dinamikai elemekkel felépítve az egész számot. Rám borzasztó nagy hatással volt, és ebben még az sem tudott megzavarni, hogy Ibolyka itt-ott bizony picit eltért a szövegtől. Ez megint csak olyan, amit képtelen vagyok leírni. El kell jönni, ott kell lenni..

„Magyarország, idegen földön ha járok, Magyarország, velem az út is megfordul haza hozzád..” (fotó: szilvert)

Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így lassan a bő másfél órás koncert is véget ért. Búcsúzóul meghajoltak és a szűnni nem akaró taps közben látszott az arcukon, hogy mindent kiadtak (és bele, meg át!), amit csak lehetett, és hogy ők is mennyire jól érezték magukat, fürödtek a közönség szeretetében, egyszóval fergeteges sikert arattak!

Kimentünk a teremből. Nem sokkal később Ibolya is kijött az előcsarnokba, leült egy asztalhoz, majd dedikálás kezdődött. Szokás szerint a menedzser is ott állt mögötte. A rajongók között kiosztották a megmaradt plakátokat, így sokan azt íratták alá a CD mellett, de megint voltak kis képeslap méretű lemezképek is, amit osztogattak. Ibolyka mindenki kérésének készségesen eleget tett, mindenkinek aláírt, aki kérte. Viccelődött, bohóckodott és mindenkihez volt egy kedves szava. (A memóriája is kiváló!:))

A dedikálás végén ismét körbenéztem, mindenfelé mosolygós, vidám arcokat láttam. :) Az emberek a koncerten átélt élményeiket mesélték egymásnak, ki, hogy, mit látott, mit hallott, mit érzett, hogy érzett.. Én sokáig inkább csak nézelődtem, nem igazán tudtam mit mondani, még mikor kérdeztek akkor se, annyira a koncert hatása alatt voltam. Mikor mentünk az autókhoz kicsit furcsa remegő érzésem volt, amit nem hiszem, hogy csak a hideg váltott ki...aztán az autóban azt hiszem végül lassan sikerült feldolgoznom a látottakat-hallottakat, ami egészen furcsa módon jött ki rajtam, na de erről majd inkább talán majd a blogomban..:)

Mindent összevetve fantasztikus és felejthetetlen élmény volt az a koncert, nagy hibát követ el, aki megfosztja magát egy élő Ibolya koncert élményétől!

Ugye mindenkinek van már jegye Egerbe? :)

Dalkirálynő a fénypalotában (fotó: msmester)

Szerző: szilvert  2006.02.22. 23:18 3 komment

Édes méreg – Belső bolygó

„Van szívem mélyén egy másik bolygó, légy nálam vendég ma, átutazó...”

„Van szíven mélyén egy másik bolygó, légy nálam vandég ma, átutazó...”

Szerző: szilvert  2006.02.22. 21:59 2 komment

Édes méreg – „A hiba, a hiba, a hiba...”

A hiba 

A hiba

A hiba

„..Ibolya lényének lényege a szabadság mindenek felett való szeretete.

Legyen szabad rosszkedvűnek lenni.

Legyen szabad nem udvariaskodni.

Legyen szabad jókedvűnek lenni, huncutul játszadozni a jelenlévők személyétől, komolyságától függetlenül.

Legyen szabad nem tudni ki kicsoda és mit akar.

Legyen szabad beszólni, ha nem tetszik valami.

Legyen szabad modortalannak, vagy akár bunkónak is lenni, ha úgy jön ki a lépés.

Legyen szabad kényelmesen öltözni.

Legyen szabad figyelmen kívül hagyni mások elvárásait, amiket nélkülem fogalmaztak meg...

Legyen szabad énekelni!

A szabadság megnyírbálása a rendkívüli képességek csökkenéséhez vezethet, kb. egyenes arányban.”

„Szorgalommal, sok munkával, alázattal, fegyelemmel el lehet jutni a csúcsra. De azon túlra? Mint Ibolya?”...

„Nem ismeri vagy nem szereti a játékszabályokat. Néha - akaratán kívül - megsérti a közönséget. CSERÉBEN ÚGY ÉNEKEL, AHOGY. Szorgalommal, sok munkával, alázattal, fegyelemmel el lehet jutni a csúcsra. De azon túlra? Mint Ibolya?”...

(idézetek: OIRO fórum, msmester, 2004. június)  

 

Szerző: szilvert  2006.02.22. 21:44 2 komment

SOK BOLDOG SZÜLINAPOT

UNOKATESÓKÁM! :)

Bóza Kornél: Szülinapi vers 

Jövőd ködbe vész,

De múltad már kész.

Egy nap, ismét egy újabb nap,

Ennyivel is idősebb vagy! 

De csüggedned nem szabad,

Szép emléked csak akad?

A folyamatos Jelen - Az Élet,

Számodra soha ne érjen véget!

Unokatesókámmal :)

„a barátok olyanok mint a csillag/>ok..., nem mindig látod őket, de tudod, hogy vannak...”

Szerző: szilvert  2006.02.22. 21:25 1 komment

B.Ú.É.K. 2006!

Szerző: szilvert  2006.02.22. 21:23 1 komment

.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket

kívánok mindenkinek! :)

.

.

Tarné Lévay Pálma: Karácsonyok 

Ó, ti fázó gyermek lelkek,

csodát váró kisgyermekek;

Gyertyácskákat gyújtogattok,

karácsonyfát díszítgettek.  

Csodát váró kisgyermekek,

magatokat áltatjátok;

csodákat ti teremtetek

gyújtogatva gyertyalángot.  

De ti, fázó gyermeklelkek,

csodákat csak teremtsetek:

gyújtsatok csak sok kis lángot,

melegítsék a világot.

Ibolyka és Anyácska

Szerző: szilvert  2006.02.22. 21:10 1 komment

Édes méreg – Öröm és könny

Öröm és könny

Most valószínűleg elég sokáig nem lesz új bejegyzésem...

Szerző: szilvert  2006.02.22. 21:06 1 komment

2005. november 6. Petőfi Rádió, Promenád, élő rádiós fellépés a Márványteremben

Dalsugár (vers: ultraviolet, fotó: szilvert)

Hát, ultraviolet/> gyönyörű verse után már nem is nagyon tudom én mit írhatnék, hiszen ebben gyakorlatilag minden lényeg benne van... Najóóóó, azért csak írok valamit, ha már egyszer leültem a gép elé, ilyen könnyen azért nem ússzátok meg az olvasást! :)

Szóval, már nagyon régóta szerettem volna meghallgatni a Hamvadó cigarettavéget Ibolyától, mert annak idején a Zsüti koncertre sajnos már nem sikerült jegyet szereznem, ezt azóta is eléggé bánom. Többek között ezért is nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy lesz egy ilyen lehetőség, mint ez a Rádiós élő fellépés, ráadásul ingyenes, és ráadásul még plusz 5 olyan dal, amik közül nálam legalább 3 az igazi különlegességek kategóriába tartozik. A másik, amiért nagyon vártam ezt a napot, mivel már elég régen hallhattuk Ibolyát élőben énekelni, ha jól emlékszem az Aszódi búcsúkoncerten. Ja, nem!!! A Tháliában, egy szám erejéig. Meg mostanában ez a focista karrier...sokakban kétségek merültek fel...szóval elég időszerű is volt már, hogy meggyőzzön mindenkit, még mindig képes hatni az emberekre, sőt...talán jobb, mint valaha!

Eljött a várva várt nap. Igen, várva várt, főleg a közvetlenül előtte lévő napokban vártam, mert...hogyis mondjam, eléggé minden bajom volt mindennel és legfőképpen elegem volt mindenből. Egy bizonyos ügy, ami most megint előjött, és bizonyos fokig Ibolyához is kapcsolódik, eléggé rossz érzéseket hozott elő és erősített fel bennem. És ezzel nem is voltam egyedül. A tanácstalanság, szomorúság, igazságtalanság, utálat, szeretet, ez így mind együtt kavargott bennem, és teljesen rosszul éreztem magam tőle. Már nagyon vártam, hogy halljam Ibolyát élőben énekelni, mert tudtam, hogy akkor ki tudok kapcsolni és rá fogok jönni, mi is lesz a legjobb, és tulajdonképpen mi is ebben az egészben a lényeg. Vagy ha nem is tudom szavakkal kifejezni, érezni fogom, és aszerint cselekszem majd. Így is lett. Persze ehhez kellettek a barátok is. :)

Na, bocsánat ezért a kis személyes eszmefuttatásért, talán lesznek páran akik hasonló cipőben jártak, mint én, és értik miről is zagyváltam itt az előző bekezdésben (ugye Csilla drága?:))

Jó, és akkor most jöjjön maga a történet. Szokás szerint vonatra szálltam, és irány Pest. Illetve nem annyira szokás szerint, mert általában ugye délután szoktam menni, most viszont már korán reggel el kellett indulnom. Megérkeztem Pestre, irány a metró, de persze késésben voltam, így a Deákon telefonoztam Györgyinek, hogy mindjárt ott leszek a Kálvinon, nehogy otthagyjanak, mert amilyen ismerős vagyok Pesten, még a végén nem találok oda! :) Persze megvártak, igaz, hogy mikor felértem a mozgólépcső tetejére, automatikusan az ellenkező irányba indultam (vajon miért?), de szerencsére észrevettek. :) Azt hittem, én érkeztem utóljára azok közül akikkel talit beszéltünk meg, és már csak rám vártak, de mégsem így történt. Mókus és Adri még nem volt sehol, pedig már én is vagy negyed órát késtem. Na aztán egyszer csak haláli nyugodtan befutottak ők is. Nem ám telefonálni vagy valami, ááááá! :) Miután mostmár tényleg mindeki megvolt, elindultunk a helyszín felé, illetve valamerre arra.

Megyünk megyünk mendegélünk, ez most itt milyen utca lehet? Ja ez a Múzeum! Akkor jó, de most melyik itt az az épület, lehet, hogy mégse jó helyen vagyunk? Jó persze azt hallottuk, hogy csak fél 11-től lehet bemenni, és még csak fél 10 körül lehetett, de hát sehol egy árva lélek, tiszta kihalt utca. Hoppá, de mégiscsak! Stop! Nézzétek, ott jön egy emberke! :) És ráadásul még ismerjük is! Ms!!! Na ez megnyugtató, akkor tuti jó helyen vagyunk. :) Bár először alig ismertük meg így sapka (és pocak) nélkül, de a fotóscuccokat és a hosszú fürtöket látva megbizonyosodtunk, hogy ez tényleg nem lehet más, csak Ms! :) Pusz-pusz, és „Gyerekek, nekem most el kell rohannom!” Oké, hát ez van, a fontos embereknek mindig dolga van. :)

Az biztos, hogy jóhelyen járunk, még egy kicsit megyünk és elérünk egy kapuhoz, egyesek szerint itt kell várni, najó, akkor várjuk. Közben visszajön Ms is. Beszélgetünk, csak nem jön senki. Mi van, lehet, hogy mi leszünk csak? Nem baj legalább lesz hely. :P:) De nem, aztán megjönnek mások is……………………egyre többen leszünk, de eleinte csak viszonylag nehezen gyűlik a nézősereg. Érkezik a menedzser is kocsival, meg pár ott dolgozó, vagymittoménkik, de őket beengedték előbb, meg Ms-ért is kijött a menedzser. Mi meg vártunk tovább, de sebaj, jól elszórakoztunk. :)

a bejárat előtt (fotó: szilvert)

Aztán úgy 10 óra után már rohamosan megszaporodtunk, egyre több ismerős arcot véltünk felfedezni, olyanokat is, akiket már elég régen láttunk. Persze ekkor már folyamatosan szálingózott a Promenád törzsközönsége is, akik minden héten eljönnek, függetlenül attól, hogy ki lesz épp aznap a műsor vendégművésze. Ez a törzsközönség főként idősebbekből áll, néztek is, hogy most meg mi van: „Te, nézd má mennyi fiatal is van most!” „Persze, hát ma lesz az Oláh Ibolya, tudoood!”/> :) Mi meg jókat mosolyogtunk!

várakozva (fotók: szilvert)

Aztán egyszer csak csoda történt, nyílott a kapu, és bemehettünk! Kaptunk „Vendég” kártyát, aztán irány a bejárat, a sárga csíkon végig! :)

Fel a lépcsőn, aztán megint egy zárt ajtó, megint lehet várni. De szerencsére itt már hamar beengedtek és elfoglalhattuk a helyünket, persze legelőbb csak az 5. sorban, mert az első 4 mind előre foglalt volt. A kezdésig kicsit nézelődtem, fényképezgettem a közönséget, üdvözöltük a régen látottakat és vártuk, hogy elkezdődjön a műsor, hisz már 11 óra volt. Ja azt majdnem elfelejtettem, hogy közben meg az előttünk ülő, hallgatózó nénike elég rendesen kikupált minket Promenád ügyben! Köszönjük! :P:)

képek a közönségből (fotók: szilvert)

Egyszer csak bejött a műsorvezető, Tarnai Kiss László és elmondta az instrukciókat, meg hogy mindjárt kezdünk, vagyis hogy mindjárt kapcsolnak a rádióba. Ekkor hátrafordultam és végignéztem a közönségen. Meglepődtem. Nem gondoltam, hogy ennyien vagyunk, tele volt a Márványterem, sokan álltak is oldalt meg hátul.

teltház (fotó: msmester)

Aztán pontosan 11:05-kor ismét bejött Tarnai Kiss László és elkezdődött az élő egyenes adás.

Tarnai Kiss László, a műsorvezető (fotó: szilvert)

Szemmel láthatóan a műsorvezetőt is meglepte mennyien összejöttünk és ennek persze hangot is adott: „Soha, soha a 3 év alatt nem volt még ilyen teltházunk!”/> Aztán volt egy kis játék, hogy felmérjük kik a törzsvendégek és kik azok, akik csak most voltak először a Promenádon. Hát igen, még Tarnai családja is az utóbbi kategóriába tartozott! :) „A népszerűségére mi sem ékesebb bizonyíték, mint hogy zsúfolásig megtelt a Márványterem, de még a családom bizonyos tagjai is eljöttek, hogy meghallgassák!”

akik kifejezetten erre az alkalomra jöttek (fotó: msmester)

Ezután felkonferálta a zenekart, azaz a Stúdió 11/>–et, akik a Promenád műsorokon kísérni szokták az éppen meghívott énekest, illetve ilyenkor maguk is adnak egy pár szám erejéig tartó kis koncertet. Most is így történt, először csak a zenekar játszott asszem 2-3 számot. A Stúdió 11 egyébként már elég régóta létező formáció, de alakulása óta a tagjai már többször változtak, új generációk jöttek, de tény, hogy most is egészen vegyes korosztályok képviseltetik magukat a zenekarban. Akik nekem ismerősek voltak, az Csepregi Gyula szaxofonos, Tóth Gyula gitáros, és természetesen ifj. Rátonyi Róbert a zongorista. Hogy rajtuk kívül kik a többiek azt sajnos most név szerint nem tudom megmondani, de keresgéltem a neten és találtam egy kis leírást a zenekarról, igaz ez a 2003-as verzió, már azóta is voltak változások (pl. a dobos ugye Dörnyei Gábor lett), de azért szerintem érdemes elolvasni:

Stúdió 11

Ibolya és ifj. Rátonyi Róbert a próbán (fotó: msmester)

A zenekar játszott pár számot, majd ismét bejött a műsorvezető és felkonferálta a műsor vendégművészét, Olááááh Ibolyát! :) Elmondta, hogy a Megasztárban Ibolya volt az egyik kedvence, és bár a nevét még nem is ismerte, már korábban megjósolta, hogy ő lesz az egyik főesélyes a végső győzelemre. „Vagy a dundi kislány vagy az a fekete hajú lány a gitárral, a csíkos pólóban!” :)

Ezek után bejött Ibolya, természetesen óriási tapsvihar fogadta. Rögtön a várva várt számmal, a Karády Katalin féle „Hamvadó cigarettavég”/>-gel indított, ez mindjárt egy lehengerlő kezdés volt, amit a közönség is kitörő lelkesedéssel fogadott. „Tudod, ezt hogy nevezik nálunk, Ibolya?” „Öööö, nem...” „Sikeeeeeeer!!!” :)

Hamvadóóó... (fotó: msmester)

Majd ezután a kis „bemelegítés” után Tarnai interjuvolgatni kezdte Ibolyát, több-kevesebb sikerrel. „Ibolya, tudod mi lesz a medvéből ha kettévágja a vonat? Mackó alsó meg mackó fölső!”/> Ebből a rádióhallgatók is vehették a lapot, hogy milyen ruhában is érkezett Ibolya. Először én magam is meglepődtem rajta, de télleg csak egy pillanatra, hisz mondhatni már hozzászoktam az ilyen meglepetéseihez. A másik meg hogy amikor elkezdett énekelni, már szerintem senkit nem érdekelt a helyszínen, hogy milyen ruha van rajta, a rádióhallgatókat meg végképp nem zavarhatta. Harmadrészt pedig, ő Ibolyka. Szerintem nem szabad és nem is lehet neki semmit megparancsolni, max finoman rávezetni dolgokra. Hagyni kell, hogy magától jöjjön rá mindenre, csak úgy képes változni, változtatni bizonyos dolgokon, már amiben tényleg szükség is van erre. És rá is fog jönni mindenre, csak időt kell neki adni. Nem is ő lett volna, ha nem így jött volna most és nem úgy válaszolgatott volna Tarnai kérdéseire, ahogyan azt tette. :) Soha nem adott egyenes választ, általában ügyesen megkerülte a kérdést, de a lényeg, hogy minden egyes válaszával megnevettette a közönséget, csakúgy, mint a zenekart, na és persze Tarnai is jófej volt. Mindent összevetve nagyon jó hangulatú kis beszélegtéseknek lehettünk tanúi. „Ibolya, gyere máskor is, olyan jókat válaszolsz!” :)

„Ibolya, gyere máskor is, olyan jókat válaszolsz!” (fotó: msmester)

Aztán következett az eredetileg Kovács Kati által énekelt „Tedd boldoggá”/>, amit Ibolya már szintén előadott egyszer a Zsüti emlékgálán szintén nagy sikerrel. Majd rögtön ezután az a bizonyos meglepetés dal, amit még soha nem énekelt Ibolya nyilvánosan közönség előtt, sőt valószínűleg már nem is fog, bár...nála sose lehet tudni. Szóval ez a bizonyos dal Keresztes Ildikótól a „Nem a miénk az ég” c. szám volt. Ennek leírásával nem is nagyon kísérleteznék, ugyanis nem lehet. A hatás, amit okozott egyszerűen félelmetes volt, utána szó szerint nem tudtunk megszólalni, csak mosolyogtunk egymásra, de mindenki ugyanazt érezte ebben biztos vagyok. Én személy szerint azok közé a szerencsések közé tartozom, akik tavaly 2004. július 18.-án ott lehettünk a Debreceni megasztárkoncerten és előben hallhattuk az ugyancsak egy alkalommal hallható „Csak neked játszom” című dalt. Na, ahhoz tudnám hasonlítani az előadást meg a hatást is, amit Ibolya ezzel a dallal okozott. Dejavu érzésem volt (minden szempontból..). Aki csak a rádión keresztül hallhatta, az valószínűleg nem így gondolja, hiszen visszahallgattam én is, és a felvétel sajnos meg sem közelíti az élő előadást. Ezért azt tanácsolom, ha van lehetőségetek járjatok minél többet koncertekre, fellépésekre, főleg amikor ilyen különlegességeket hallhatunk, mert az élő előadás élményét nem pótolhatja semmi.

Nem a miénk az ég.. (fotó: msmester)

A dal után Ibolya kiment, Tarnai visszajött, de a taps csak nem akart elülni, a közönség követelte, hogy mégegyszer visszajöjjön Ibolya legalább egy meghajlás erejéig. Így is lett, és egyben mindenkit meg is nyugtatott: „Még jövök vissza!”/> :)

 „Még jövök vissza!” :) (fotó: msmester)

Ezután a műsorvezető köszöntötte a Stúdió 11 legifjabb és legújabb tagját, Dörnyei Gábort/>, a dobost. Némi kis beszélgetés után ismét a Stúdió 11 játszott pár számot, míg Ibolya egy picit kifújta magát a színfalak mögött (vagy ki tudja mit csinált...:)). Majd nemsokára megint színpadra szólították, pontosabban „a műsorvezető Oláh Ibolyával a karján érkezett a színpadra”. :) Kis beszélgetés után következett a beharangozott 2 Presser szerzemény, a már jól ismert „Mi lesz velem” és az „Embertelen dal”. Érdekes, hogy ezek a dalok pedig a felvétel visszahallgatáskor tettek rám nagyobb hatást. Lehet, hogy azért, mert már sokszor hallottam őket élőben? Hmm, hát nem tom. Pedig ez a Stúdió 11-es változata egész más volt, mint a koncerteken, nekem nagyon tetszik így is, sőt. Aztán sajnos lassacskán a végéhez közeledett a műsor, következett az utolsó szám. A műsorvezető ezúttal egy ifjú hölggyel, a 15 éves Tóth Krisztinával a karján érkezett, aki a zenekar egyik tagjának a kislánya, és az utolsó számban elég fontos szerep jutott neki, és a hegedűjének, na meg persze ugye a vonójának! :) Mert hogy: „Vajon meg tudják-e mondani melyik szám következik most?” A közönség kórusban: „Magyarorszááág!” Igen, talált!!! :) Szóval miután Tarnai megköszönte, hogy ilyen sokan ott voltunk, és megköszönte Ibolyának is, hogy elfogadta a meghívást, végre felcsendült mindenki kedvence, a „Magyarország”! Na ez megint a leírhatatlan kategóriába tartozik, szóval inkább kapcsoljátok be a hangszórót és hallgassátok! :) Egy biztos, én már hallottam párszor élőben, de ennyire szép előadásban még soha!

Magyarország (fotó: msmester)

A dal végén meghajoltak, a zenekar tagjai is, akiknek Ibolya külön „egy szép nagy tapsot”/> rendelt a közönségtől, bár nem mintha ezt különösképpen kérni kellett volna. :) Addigra már szinte az egész nézősereg felállva tapsolt, fütyült, „Ibolyázott”!

„Ibolya! Ibolya! Ibolya!” :)...(fotó: msmester)

Aztán egyszer csak sajnos ennek is vége kellett hogy szakadjon, mivelhogy ugye lejárt a műsoridő. Felálltunk, mentünk kifelé, mindeközben a következőket lehetett hallani innen-onnan: „Tényleg milyen jó hangja van!” „De egy ilyen pici lányba hogy fér ennyi hang? Nem is értem.”/> :) Ja meg megkérdezték tőlünk, melyik iskolából jöttünk! :))) Aszitték azért van most ennyi fiatal, mert eljött egy osztály! Valaki meg megkérdezte egyikünktől, hogy jól látja, hogy mi Ibolya kedvelők vagyunk és ismerjük egymást, mert hogy ő is szívesen csatlakozna, nem is tudta, hogy létezik egyáltalán valamiféle Ibolyás tábor! Tényleg...létezik? Hááát, ezek szerint, talán igen. Valamilyen. De legalábbis szükség lenne rá!

A végén még bementünk a hátsó helyiségbe (meg a leghátsóba is :)), elköszöntünk Ms-től, mert szokás szerint sietett valahova. :) Aztán mi is indultunk, már majdnem csak Ibolyázóslányt és Tomist hagytuk az épületben, de van egy olyan sejtésem, hogy őket ez egyáltalán nem zavarta! :))

Bár nem láttam, de biztos forrásból tudom azt is, hogy Ibolya nagyon klassz hangulatban, feldobva távozott az épületből, remélem ez azt bizonyítja, hogy talán ő is jól érezte magát a fellépésen. Na szóval mi is kimentünk az épületből, a sárga csíkon végig, csakis! Aztán elbúcsúzkodtunk, mert többeknek menniük kellett ide-oda. Így a végén már csak 7-en maradtunk, mint a gonoszok! :) Györgyi, Csilla, Joe, Mókus, obj, és ultraviolet. Ja, meg én! :)

Szóval beültünk a nemtomhova és csak beszéltünk beszéltünk beszéltünk...meg rendeltük, ki ezt, ki azt, kinek ekkorát hoztak, kinek akkkkorááát!!! :)

OIRO Klub? (fotó: obj)

Csak egy pár szó, hogy a fő témáról is megemlékezzünk: „x”, „irka”, „eszem békát”, stb. :) Azon kívül van itt még egy mókás, ööö.. akarom mondani Mókus-képsor, melynek címe: Mókus és az öngyújtó :) (megj.: az a pohár ott nem Mókusé! :))

Mókus és az öngyújtó (fotók: szilvert)

Mindent összevetve nagyonis megérte elmenni erre az élő felvételre, Ibolya fantasztikus volt, és ismét bebizonyította mire is képes.

„Elkápráztattál, ehhez értesz!” (Pierrot, Mega zsűri)/> Sajnálhatja, aki kimaradt belőle. De okulva a helyzetből, jöjjön el a következőre! :)

csoportkép a bejárat előtt (fotó: Joe)

/>

Szerző: szilvert  2006.02.22. 19:45 1 komment

Oooooooh Darling!

Na, ez az a dal, amit még máig is elég sokszor hallok a fürdőszobából (meg innen-onnan)! :)

Remélem a hangerő max.-on áll! ;) 

Oooooooh Darling!

OH DARLING 

Eredeti előadó: Beatles

Ibolya: Megasztár, 2. döntő – (Beatles hét 2004.01.24.) 

Oh Darling, please believe me

I'll never do you no harm

Believe me when I tell you

I'll never do you no harm 

Oh Darling, if you leave me

I'll never make it alone

Believe me when I beg you

Don't ever leave me alone 

When you told me

You didn't need me anymore

Well you know I nearly broke down and cried

When you told me

You didn't need me anymore

Well you know I nearly broke down and died 

Oh Darling, if you leave me

I'll never make it alone

Believe me when I tell you

I'll never do you no harm 

Believe me Darling!

Oooooooh Darling!

Szerző: szilvert  2006.02.22. 19:44 2 komment

pizzázás a megalakásban :)

Szerző: szilvert  2006.02.22. 19:39 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása