2010. július 2. - Bp., Margitsziget, Új Aida - Régi Aida

Mivel ahhoz a kisebbséghez tartozom, akik a régi minden szavát és mozzanatát ismerik, én sajnos nem tudtam elvonatkoztatni tőle, ezért nem tudok "szűz” beszámolót írni, csak valamennyire összehasonlítót.
 

Összességében:

Az eredeti Aida érzelemdúsabb és kifejezőbb számomra, mint az új. Kicsit olyan érzés volt, mint az olyan film, amiből szoktak csinálni első részt meg másodikat, és a második is jó, de mégsem egészen annyira, mint az első. Ugyanakkor csodálatos dolog és hálás vagyok, hogy újra életre hívták és így remélhetőleg mégtöbb emberhez eljuthat majd.

Aki nem látta az eredetit, azt valószínűleg elvarázsolja, de aki sokszor látta, azok többsége valahol biztos akaratlanul is a régit keresi majd benne és ez levon az élményből. Én az első felvonásban sokszor a régit kerestem, mert azt annyira szerettem.

Viszont a második felvonásban már kevésbé kerestem, mert a vége, az ítélet, a temetés elég hatásosra, megrázóra sikerült. (Bár abban, hogy ezt így éreztem, valószínű, hogy számomra Béla halála is szerepet játszott, hisz neki szólt utoljára a záró dal tavaly, és soha nem felejtem ahogy a temetésén váratlanul belehasított az a fájdalmas hang a csendbe, hogy „Lépkedünk..” Ez a szöveg már megmarad neki, de a hang most is belehasított felidézve az akkori érzéseket, Aida és Radames pedig utána besétáltak a sírba, és rájuk záródott a fal. Amit ezután Amneris énekelt az is nagyon kifejező volt az új szöveggel is, csakúgy a múzeumi jelenet, amikor összetalálkozik a szerelmesek tekintete az új világban és ismeretlenül is felismerik egymást.)
  

Részletesebben:

Szöveg, próza, dalszöveg:

Negatív:

Nagyon hiányzik a régi szöveg, mind a prózában, mind a dalokban. Ez a mostani nem annyira érzelemdús, sokkal inkább túlmagyarázó. Talán azt mondanám: a kevesebb több volt.

Mit értek ezalatt?

Aki jól ismeri az eredeti szöveget, mint én is, az érzi, hogy ez a változat mennyire a régit próbája körülírni más és főleg több szóval, így kissé olyan mintha az eredeti túlmagyarázása lenne ez.

- Egy rövid példa: Amikor Zoser mondja „mi nem akartuk a fáraó halálát”, itt egy kis hatásszünetet tart, néma csend, és régen utána egyetlen, de annál nyomatékosabb szó következett: „eddig”. Most a mondat maradt ugyanaz, de a hatásszünetet csak szünetnek nevezném, ugyanis utána a hatás elmaradt, mert a kifejező és rövid „eddig” helyett ezúttal azt mondta hogy: „de most már igen”.

- Egy másik példa: A végén mikor bemennek a sírba Aida így szólt régen: „ijesztően sötét..” Most azt mondja: „ijesztően sötét van itt”

Ezek most csak light-osabb példák voltak, ennél ezerszer nyakatekertebbek hangzottak el, folyamatosan, csak azokat nem tudnám szó szerint idézni.

Ezért én nem azt mondom, mint Ági, hogy az új próza kifejezőbb és érthetőbb, mint a régi, hanem sokkal inkább túlmagyarázott. Ezzel a gond csak annyi, hogy sajnos azt váltja ki, hogy az emberek agyára, tudatára hat inkább, így a mondanivaló az ember agyához jut el közvetlenül, és azzal fogja fel az eseményeket. A kevesebb szöveg pedig az érzelemre hatott inkább, tehát a régiben a nézőnek volt mit továbbérezni, a lélekhez jutott el előbb ezáltal, és csak utána azon keresztül az agyhoz, mert nem volt minden annyira szájbarágva. Szerintem talán ezért érzem én kevésbé érzelemdúsnak.

A dalokkal is hasonló a helyzet, sok helyen több szótag jutott oda ahova eddig egy és ez furcsábbá tette még annál is, mintha csak a szöveg lett volna más. De összességében a dalszövegek nem annyira kifejezőek, mint a régi. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a legtöbb dalban azért volt majdnem mindig 2-3 sor, ami tetszett. (Én arra mondom hogy tetszik, ami kifejező, megérint, hat rám. A régi minden dalának minden egyes sorával így voltam..)


Pozitív:

Több humor került a prózába. Pl. miután Radames odaajándékozza a Núbiaiaknak mindenét, majd végre együtt töltenek egy éjszakát Aidával, reggel megkérdi Radames: „Fázol?” Erre Aida: „Azért pár takarót meghagyhattál volna..” Ez a párbeszéd abszolút nem volt a régiben. És elhangzott még pár hasonló újdonság, főleg a humor terén, ami szerintem jót tett a darabnak, és a közönség is mindig vette a humort.
 

A rendezés:

A rendezéssel kapcsolatban is történt negatív és pozitív változás is számomra. (Persze volt olyan jelenet, ami egy az egyben a régi maradt.) Némely jelenet kevésbé hatásosan lett megoldva mint eddig, némely pedig még hatásosabbra sikerült, mint a régi.

Pár negatív példa:

- llyen például a vége felé amikor menekülni akarnak és meghal Mereb, illetve utána Radames és Zoser párbeszéde az apa és fia közti különbségről. A régiben Mereb konkrétan Aidáért halt meg, elé ugrott a parton, hogy a testével védje és kardot rántva harcolni próbáljon ő, aki nem is ért a kardhoz. Itt meg valami gagyi módon mint az iskolai tornaórán mikor a bordásfalon át kell fordulni szinte odatette magát lelógva a lépcsőről fegyvertelenül, hogy szúrjatok hasba, miközben Aida már jóval odébb a hajóban volt. Azaz inkább itt nagy jóindulattal is csak a figyelmet próbálta elterelni, ezért számomra ez kevésbé volt hatásos, mint a régi, ahol a testével védte. Arról nem is beszélve hogy ennél a jelenetnél kár volt azt a lépcsőt úgy fordítani hogy a közönség bal fele a jelent felét ne lássa.

- Vagy: Az elején mikor Aidát elfogják és ő majdnem elvágja az egyik egyiptomi torkát. Na ez eddig feljebb, látható helyen történt, mostmeg a hajó aljában az evezősfiúk mögött, így nem látszott olyan jól, csak félig, pedig ez egy elég fontos pillanat.

- Vagy: Radames levelénél szerintem túl sokat tartózkodott ott Radames, így nem biztos hogy mindenki számára érthető volt, hogy egy levél olvasása zajlik, régen a dal első fele alatt Radamesnek csak a hangja volt hallható, míg Aida tartotta maga előtt a papírt.

A pozitívra is mondok pár példát:

- Amikor Aidáért jönnek a katonák, mert Zoser kiadta a parancsot, hogy öljék meg, előbb megölnek egy ártatlan núbiai lányt, majd eddig úgy volt, hogy mégegy ártatlant kapnak kés alá, amikor is Nehebka nem bírja ezt nézni és azt hazudja ő Aida, hogy ne folytassák a társai gyilkolászását. Most pedig az első ártatlan áldozat után a következő akit megfogtak épp Aida lett volna, Nehebka ekkor szólt közbe, hogy hazugságával megvédje konkrétan a hercegnője életét. Ez így hatásosabb lett, mint a régi, pedig már az is elég hatásos volt. Számomra ez a jelenet tarolt. Mellesleg itt Bianka istenien alakította az ártatlan núbiai lány halálát, még sosem láttam ennyire valósághűnek ezt a részt.
 

- Vagy: Amikor kiderül az árulás és az ítéletre várnak, egy katona ellöki Aidát, Amneris pedig megvédi. Eddig csak szavakkal állt mellé és fejezte ki tiszteletét Aida iránt, a kezével csak intett a katonának aki ellökte Aidát, hogy segítse fel. Most pedig Amneris saját maga, saját kezével segítette fel, ez még közvetlenebbé tette a két hercegnő közti kontaktust.

- Amit még pozitívumként kiemelnék a rendezésben az Aida és Radames szerelme, ugyanis sokkal több bensőséges mozdulatot, gesztust láthattunk köztük, illetve az a bizonyos éjszaka a lassan távolodó fáklyákkal is bensőségesebbnek hatott és többet mesélt a néző számára. 

A táncos koreográfia, díszlet, vetítővászon:

Eddig is nagyszerű volt és most is. Azaz ha volt is benne változás, nem volt érezhető, mert ugyanannyira látványos, kifejező, és jó, mint a régi. Csakúgy a díszlet, és a vetítővászon képsorai.
 

Jelmez:

A főbb szereplők közül leginkább Ibolya ruháiban volt szembetűnő a változás. A fehérből tetszett nekem a régi kosztüm, de ez a fehér farmer-póló sem rossz. A núbiai ruha, amiben elfogták egyértelműen gyengébb, mint a régi, mert ha közelről nézzük látszanak a tetkói, ami nem annyira illik oda. A régi ruhának ujja volt, ez ujjatlan, és az a rózsaszín dolog ott alul kicsit furcsa. A vörös egyiptomi ruha viszont sokkal szebb mint a régi volt, emellett szerintem ”magasítja” is Ibolyát. Nameg azért hozzá tartozik, hogy Ibolya sokat fogyott is mióta legutoljára Aidaként láthattuk. A többi szereplő ruhájánál is volt itt-ott kisebb változás, de összességében egyik sem volt kiugróan jobb vagy rosszabb mint eddig. Amneris szőke parókája a bálon pedig egy új színfolt.
 

Színészek, ének:

- Ibolya rendkívül rekedt volt, még sosem hallottam ilyennek az Aidában. (Remélem a sok énekpróba volt a rekedtség oka, nem a sok cigi.) Beszédben rendben volt, csak énekben rekedt el és ott is leginkább a magas hangok estek nehezére. A dalok végén kitartott hangok szinte egyik dalban sem jöttek össze, mert előbb elrekedt a hangja mintsem tartani tudta volna olyan hosszúságig, hogy a kellő hatást kifejtse. Pedig ugye a legtöbb dal ilyennel végződik, és az az utolsó kitartott hang teszi fel egy dalra a koronát. Ezektől eltekintve viszont borzongatóan énekelt, a Könnyű első fele még az új szöveggel is megrázó volt, Ibolya előadásának köszönhetően. A játéka nekem ugyanúgy tetszett most is, Aida volt, a szerelmes és népének reményt adó hercegnő kívül-belül. Bár az új szövegtől olykor nehéz volt elvonatkoztatnom a játékot, s a legtöbb színésznél ezzel így voltam.
 

- Az új Radames, Szerényi László jó színész, jól játszik, a hangja is szép. A probléma szerintem az, hogy hasonló a hangfekvésük Ibolyáéval vagy nem is tudom miben hasonló, de az eredmény az, hogy mikor együtt énekelnek, akkor Ibolya szinte nem is hallatszik, annyira összevegyül a hangjuk. Ebből a szempontból Szomor volt az ideális Radames a mi Aidánkhoz, vele nagyon szépen szólt, de még Feke Pál is jobban passzolt Ibolyához hangban, mint Szerényi László. Külsőre viszont tökéletesek együtt, igazi egyiptomi hadvezér, és igazi núbiai hercegnő.
 

- Xantus Barbara eddig is kiválóan alakította az elkényeztetett hercegnőből, határozott és bölcs urakodóvá érett karaktert. Most is hozta a tőle megszokott színvonalat. Csizmadia Ildikó Nehebka szerepében szintén.
 

- Gulyás Hermann Sándor remek színész és remek hangi adottságai vannak, Mereb szerepe pedig teljesen neki való. Talán nála tudtam legkönnyebben elvonatkoztatni a szövegváltozástól a játékát. Ez szerintem profizmusra utal.
 

- Kálloy Molnár Péter nem volt rossz, de régen jobban tetszett, mert most nála értettem legkevésbé a szöveget az énekben. Figyelnie kellene jobban, hogy a beleélés és játék ne menjen a kiejtés rovására.
 

- Általánosan is elmondhatom, hogy a dalszöveget nem is mindenhol lehetett érteni, a sok-sok szótag egy része volt mikor elveszett, bár lehet, hogy nem minden esetben a kiejtés a ludas, lehet, hogy néhol a hangosítás nem volt megfelelő és a zene volt esetleg több, mint az ének, vagy az akkusztika miatt, ezt sajnos nem tudom megítélni, csak azt tudom, hogy nem minden szót hallottam ki, pedig az új szöveg miatt nagyon próbáltam hegyezni a fülemet.

- Azt is elmondhatom általánosságban, hogy mindegyik résztvevő megtett mindent, hogy a legjobbat próbálja kihozni magából és a maximumot nyújtsa a közönségnek.
 

Siker, fogadtatás:

A dalok után visszafogottan tapsoltak, a humoron nevettek. A végén tapsoltak. Aztán a szokásos ráadás, aközben és utána is tapsoltak. Innen-onnan huhogások is hallatszottak, főleg Radames és Aida meghajlásánál. Szinte teltház volt. Páran már rögtön a végén taps közben elhagyták a nézőteret és hazaindultak.

Azért.. én emlékszem még félórás álló vastapsokra régről.., emlékszem Xantus Barbara szemében megcsillanó könnyre a sokadszori visszatapsoláskor régről.., és emlékszem a magasba emelt Ibolya mosolyára az egyik dala után nem szűnő és vastapssá alakuló elismerés közben régről..

Emlékszem a teltházakra, a jegyekért folyó küzdelemre régről. Most látom a jegyeladásnál az alig félházat az első fehérvári bemutatókra amíg már csak 3-4-5 nap van hátra, látom a későbbi fehérvári előadásokra az alig harmadházat, amíg 10-11-12 nap van hátra. És reménykedem.

Fehérváron is megnézem (zük) 16-án. Most hogy a Margitszigeten láttam, már tudom mire számítsak, arra készülök, és így valószínűleg jobban fog tetszeni, mert már kevésbé fogom keresni benne a régit és jobban oda tudok figyelni majd az újra, így talán jobban sikerül majd magával ragadnia a második alkalommal.

Most a blogom zenelejátszójába pár Aida-dal karaoke változatát tettem fel direkt, szerintem aki tervezi megnézni a régi után az újat, semmiképp ne hallgassa a régi dalszöveggel addig, inkább csak így szöveg nélkül a zenét. 
 

Ja igen, adtak ingyen CD-t amin képek és egy werkfilm található a próbákról. Meg minden a darabról, ami az ujaida.net menüpontjaiban is olvasható. A werkfilmet nagyon élvezetes volt végignézni, jó volt látni a szereplők igyekezetét és a csapat összetartását, ahogy a produkcióért és a közönségért dolgoztak. Köszönet érte!