Kedves Mindenki!
Nemrég, november 19-én volt az Oláh Ibolya Múzeum születésnapja. 3 éve hogy megszületett, azaz hogy a nyilvánosság számára kinyitottuk. Valójában azonban az ötlet 4 éve fogalmazódott meg bennem, s 1 év alatt került olyan állapotba, hogy megmutassuk a nagyvilágnak. Ide kattintva olvasható az az msmester által írt bejegyzés (itt pedig belőle az újságcikk), ami - pontosabban aki - azzal, hogy a blogom baloldalán akkoriban létrehozott képsorozatot váratlanul Oláh Ibolya Múzeumnak keresztelte, továbbá azzal, hogy az akkori kettészakadt Ibolyás társaság bennfentesek által kivülállónak tekintett és lenézett részéből engem ő a másik oldalról mégis valakinek tartott, s mindenkit ugyanúgy emberszámba vett, tulajdonképpen ezzel a legnagyobb lökést, segítséget adta ahhoz, hogy megszülessen a Oláh Ibolya Múzeum, az én virtuális gyermekem.
Igen, annak tekintem, és soha nem fogom magára hagyni. Azért írtam ezt most le, mert ugyanakkor valaminek kicsit vége is van. Az elmúlt években mindent megtettem azért, hogy Ibolyát segítsem úgy ahogyan én tudom, és hogy az őt kedvelőknek minél több információval szolgáljak, nameg hogy a honlapok ne tűnjenek el. Az utóbbi időben ezek minden erőfeszítésem ellenére akadályokba ütköztek, melyek számomra mára sajnos már legyőzhetetlennek bizonyulnak, mert másokon múlnak. Így most hivatalosan is leírom, s az OIRO Impresszumában is jelzem a változást: Én az Oláh Ibolya Múzeumért mindent meg fogok tenni, s rajta keresztül Ibolyáért és a látogatókért, de azt hogy információkért erőlködjek olyan kapcsolatokat próbálva tartani melyek érezhetően egyoldalúak, ezt befejeztem.
Ez pontosan azt jelenti, ami gyakorlatilag már hónapok óta fennáll, de eddig nem lett kimondva:
- Ha valaki - legyen az Ibolya, Anyácska, vagy bárki - magától közöl velem valami hivatalos és részletes azaz érthető infót, időpontot vagy akármit, akkor szívesen kiírom az OIRO-ra és az olahibolya.hu-ra (ha működnek)
- Ha a honlap címére jön felkérés, eljuttatom Ibolyának.
- Ha elmegyek valamilyen Ibolyás szereplésre, megpróbálok fényképezni
- A Múzeumot pedig továbbra is gondozom aszerint, amennyire a hozzám eljutott infók és anyagok alapján tehetem, s az ott történt változásokat mindig jelzem az OIRO fórumban.
De utánafutni, utánajárni nem fogok már semminek. Tehát nem vállalok felelősséget azért, hogy tájékoztassam a látogatókat, hogy milyen programok lesznek, Ibolya hol, mikor lép fel és szerepel, meg mi van vele, mik a tervei, mit csinál úgy amúgy (ezt egyébként soha nem is vállaltam, ez a szerep csak úgy rámragadt anno, mert elődöm finoman szólva kész tények elé állított). Ezt a részét átadnám erősebb idegzetű, ügyesebb, lelkesebb, türelmesebb és kitartóbb embereknek. Az információszerzés - ilyen körülmények között (alapvető együttműködés hiánya) - részemről befejeződött.
Ugyanez a helyzet magával az OIRO-val és annak költözésével is. Ha vírus üti fel fejét vagy más probléma jelentkezik, jelzem annak, aki esetleg segíteni tud. Egyszer.
Azért az egyért fogok már csak tartósan harcolni, hogy az Oláh Ibolya Múzeum részére vegyünk egy saját vinchestert, s az egy olyan szerveren működhessen, mely biztonságos és vírusmentes. Valószínűleg erre MoDe-nek köszönhetően lesz lehetőségünk később.
Én szeretem Ibolyát, egy kulönleges ember, és számomra is az. Nem vagyok vele és senkivel sem haragban - még mielőtt találgatni kezdene valaki. De ha így lenne még akkor sem tudnék soha olyat tenni szándékosan, amivel neki bármi rosszat okoznék, mert sokmindent köszönhetek neki, és annak, hogy ő létezik. Emellett a kedvenc énekesnőm, a legkivételesebb, legérzelemdúsabb, legkifejezőbb hang a világon, számomra. Szeretem nagyon. Csupán annyi történt, hogy szép lassan belefáradtam, abba hogy magamra hagytak, abba hogy szélmalomharcokat vívok, és abba hogy nem értenek és nem értek.
A fenti közlendőm után sem lesz majd nagyon érezhető a változás mosthoz képest. Hisz már hónapok óta ez van. Mégis fontosnak tartottam leírni, azért hogy senki ne tőlem várja az információkat, hanem inkább akinek lehetősége van szolgáltassa azokat, a honlapokra és az emberekre is gondolva, s nem utolsó sorban Ibolyára. Ezt neki is üzenem. Bár neki - utolsó lépésként - megmondtam ezeket személyesen is. Továbbá elmondtam véleményemet, minden javaslatomat, ötletemet, s biztosítottam ezekhez a segítségemről, ő pedig ígéreteket tett az együttműködéssel kapcsolatban (is). Ez október elején volt...
* * *
A Múzeumot egyébként naprakész állapotba hoztam, vagyis rengeteg minden felkerült, amik az utóbbi hónapokban kissé elmaradtak. Lásd itt.
Az olahibolya.hu-n pedig korrigáltam azt a hibámat, hogy mióta én írtam oda a bejegyzéseket, a képeket csak egyszerűen a Múzeumból linkeltem hozzá, hogy könnyebb legyen. Most ezeket utólag mind javítottam, így már az olahibolya.hu saját tárhelyén szerepel minden oda általam feltett kép, azaz nem közösködik a Múzeummal ebben.
* * *
A blogomról nem írtam, de természetesen itt minden marad a régiben, hisz mióta a Múzeum kialakult belőle és önálló lett, ennek már leginkább csak közvetve van köze Ibolyához. Az én Ibolyás visszapillantóm lett és részben azoké, akiket Ibolyának köszönhetek. Akik - valamilyen formában - szerepelnek benne. Akik látogatják. Kié-kié akkora részben, amekkorában ez alapján magáénak érzi.* * *
A fenti bejegyzés rövid kivonatát az OIRO fórumba is beírtam, s az Impresszumban munkakörömet hozzá alakítottam.
Infók Ibolyáról amivel jelenleg rendelkezem (nem hivatalos ez látszik belőle, pusztán nyitott szem és fül eredménye): Ibolya valszeg volt megint valami Kúl alapítványos fellépésen. Készül valami Szenes Ivános valami is, amiben közreműködik, talán dalokat énekelnek fel, vagy a tv-ben lesz, vagy ilyesmi, fogalmam sincs. És azt hiszem nemrég énekelt valamit valahol Palya Beával. Plusz azokat amiről sajnos még ennyi infóm sincs, azt képzelje mindenki hozzá. Ez a helyzet. - Így képtelenség honlapokat vezetni.
Kiderült, hogy ezt énekelték: