2006. szeptember 8. - Kunbaja, az első unplugged koncert
Jó sok szervezkedés után végülis úgy alakult, hogy mégis a legelső variáció volt a nyerő és így le tudtunk menni Kunbajára Ibolyáék első unplugged koncertjének helyszínére. Elég időben, délután 3-kor találkoztunk a Lurdy háznál Msmesterrel és Zedyvel, akik levittek minket autóval. Ms "beszélő kocsijának", alias az igo-nak köszönhetően nem is nagyon tévedtünk el, bár voltak érdekes helyzetek, utak erre-arra. Már negyed 7 körül Kunbaján voltunk, így volt idő bőven a koncert kezdetéig. Mikor odaértünk, épp megpillantottuk a túloldalon velünk szembe sétáló Makkát és Klaudiát, akik csatlakoztak hozzánk, majd beültünk valami pubszerűségbe, a Művelődési Háztól kb 100 m-re.
8 óra körül átmentünk a helyszínre, ahol a következő látvány fogadott minket: a színpad előtt közveltenül egy nagy asztal, előtte 3 sor gyerek álldogált, a terem jobb és bal oldalán - a terem közepe felé fordított - székek, rajta főleg idősebb emberek ültek. Mi a színpad elé álltunk legoldalra.
.
Hátul a bejárati ajtónál tolongás, a sor vége kiért az előtérbe, ezért érthetetlen volt miért nem mennek beljebb, netalántán előre a színpadhoz az emberek? Ezt sajnos még akkor sem tették meg, mikor Ibolya hívta őket közelebb az egyik szám alatt. Így a nézőtér közepén gyakorlatilag egy nagy üres kör tátongott, körben pedig mozdulatlan ülő emberek, akiknek úgy látszik még a tapsolás is megerőltető volt.
.
A színpadon hárman, Bence, Attila, és Ibolya, mindhárman ülve énekeltek és mindhárman gitároztak. Próbálták felrázni a közönséget, mindent megtettek, hogy ez sikerüljün, de nem jött össze, és ez aztán rányomta a bélyegét a hangulatra. Látszott, hogy a színpadon lévők is kicsit kellemetlenül érzik magukat emiatt. Sajnos mi is kevesen voltunk, hogy esetleg átvegyék a tapsunkat.
.
.
Érdekes módon a Magyarországnál picit más volt a helyzet. Ibolya - a dalhoz méltóan - felállt és úgy énekelte el, itt már volt egy kis taps, aztán mikor az acapella rész jött, hirtelen mindenki egyszerre elkezdett ütemesen tapsolni, Ibolya is annyira meglepődött ezen, hogy még egy pillanatra a szöveget is elfelejtette, aztán ahogy vége lett a Magyarországnak, következett az Édes méreg, aminél sajnos ismét visszaváltoztak az emberek élő szobrokká.
.
Gondolkoztam, hogy vajon ez a passzívitás annak köszönhető volt-e, hogy ez most másfaja koncert? Egy ilyennél ez lenne a normális? Én nem hiszem.. Persze gondolom nyilván Ibolyáék se valami nagy tombolást vártak, de a közönség minimális együttműködése itt is elkelt volna, sőt!
Amúgy az emberek többségének, akik ott voltak a koncerten, szerintem valószínűleg fogalmuk se volt arról, hogy ez most másfajta koncert lesz és nem is az internetről értesültek, hanem valahonnan a faluból hallhatták, hogy lesz egy rendezvény melyen fellép az R-port és Oláh Ibolya. Szerintem valószínűleg akkor is hasonlóan passzív lett volna a fogadtatás, ha rendes koncertről van szó.
Egyébként ha jól emlékszem 8 dal hangzott el a kb 40 perces - zavaró bekiabálásoktól sem mentes - műsor alatt: Eddig baby, Hiba, Belső bolygó, Nézz vissza, Ibolyavirág, Nem kell, Magyarország, Édes méreg. Nekem nagyon tetszett ebben a fajta hangszerelésben is, a gitárkísérettel, más volt, de nagyon klassz volt és ahogy
A legvégén dedikálás következett a színpad előtti nagy asztalnál, ekkor viszont meglepő módon gyakorlatilag mindenki odanyomult és ki papírra, ki sapkára, ki emlékkönyvbe, de szinte mindenki kért aláírást Ibolyától. Volt aki csak egy pusziért ment oda. Tehát ez így elég furcsán jött ki, hogy az előadás alatt semmi, utána meg mintha a falu egész lakossága ott sürüsödött volna az asztal körül. Mire elfogytak volna újabb embercsoport gyűlt Ibolya köré. Nem is értettem, hogy hirtelen honnan kerültek elő ennyien és hogy hol voltak ezek a koncert ideje alatt. Talán kinn az előtérbe ahelyett, hogy megtöltötték volna azt a nagy ürességet ott középen, mikor Ibolya kérte őket.
.
A dedikálás után pedig Ibolya és a zenekar hivatalos volt az önkormányzat épületébe egy kis állófogadásra, majd onnan ők indultak a szálláshelyükre (ahonnan másnap a makói koncertre mentek), mi pedig hazafelé vettük utunkat. A hazaút elég sima volt és nyugodtan telt, csak egy hirtelen felismerés a matricáról okozott némi gondot. Pest előtt még megálltunk egy benzinkútnál kicsit felébreszteni fáradt sofőrünket, akinek ezúton is köszi, hogy levitt minket. Majd kb hajnali 1 órára értünk haza Újpestre, én pedig - mivel még de. és du. fontos dolgunk volt - csak másnap este Fehérvárra.
Sajnálom, hogy pont az első unplugged koncerten ilyen körülmények és ilyen közönség jött össze, és remélem, hogy 17.-én Budapesten, ami asszem szabadtéri lesz, már jóval aktívabb lesz a közönség és ezáltal talán a hangulat is jobban alakul.
