16. MEGA 3 Szfvár - 17. OLÁH IBOLYA Margitsziget - 18. PINK Hősök tere
A Margitszigeti koncert utáni nap.
Nem sokat aludtunk éjszaka, egyrészt mivel eleve éjjel tértünk nyugovóra, másrészt mivel a kismacsi úgy gondolta, hogy nem szeretné ha reggel sokáig aludnánk. 
Miután felkeltünk, bekapcsoltuk a számítógépet, hogy megnézzük, mi hír a neten. Illetve megnéztük volna..mert a képernyőn az ikonok nem akartak előjönni, a háttérképnél lefagyott, nem is tudtunk vele semmit csinálni, akárhányszor akármit próbáltunk. Nem csak egyszerű lefagyásról volt szó.. Persze ennek is pont ilyenkor kell bedögleni mikor mindenképpen szükség lett volna rá nemsokára, ha megérkezik MS. Na mondom ez nem lehet igaz, mindenképpen meg kell szerelnünk! Már magunk se tudjuk hogyan, de valahogyan mégis sikerült! Akaraterő kérdése biztos. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért ebben nagy szerepe volt
Ezzel el is ment majdnem az egész délelőtt, aztán MS is megérkezett. Megbeszéltük, amit meg kellett beszélni, a kiscica pedig (aki azóta egyébként kis hősként veszélyes kalandokon is átesett) ismét nagy sikert aratott.
Elszaladt az idő, lassan indulnunk kellett a megbeszélt találkára a többiekkel a Nyugatihoz. Mivel eléggé késésben voltunk, MS elvitt minket kocsival (köszi!!). Na persze egy picit azért így is késtünk..
Móni és Petya már ott vártak minket, de még így sem mi voltunk az utolsók, hisz ő is csatlakozott hozzánk.
Már 6 - fél 7 körül kiértünk a Felvonulási térre a Kapcsolat koncert helyszínére. Pontosan nem tudtuk hánykor lesz Pink, biztosak voltunk benne, hogy nyilván a legvégén, de gondoltuk még szétnézünk előtte.
Ahogy közeledtünk, a Hősök tere, Felvonulási tér tájékán nagy plakátokkal és egyéb ötletes megoldásokkal jelezték, hogy ki is lesz ebben az évben a Kapcsolat koncert fő sztárvendége.
Aztán belevetettük magunkat a tömegbe. Most a Felvonulási tér túlsó oldalán volt felépítve a színpad, tehát nem úgy, mint 2 éve a Stingen, hanem pont szemben. Így most valahogy, legalábbis számomra könnyebbnek tűnt olyan helyre jutni, ahonnan látni is lehet valamit. Ezúttal a kivetítők is működtek rendesen, és azt mutatták, amit kell. A hangosításra sem lehetett panaszunk, sőt! És ezúttal nem volt hatalmas üres tér meg széksorok a színpad előtt, hanem rögtön a színpad előtt az álló, csápoló közönség következett.
Szóval becéloztuk a színpadot, és haladtunk előre, egyre beljebb a sűrűjébe. Egyszercsak elértünk egy kerítéshez, egy lekerített részhez, amin belülre csak úgy lehetett belépni, ha megválunk a nálunk lévő összes üvegtől, magyarul az mehetett be, aki kibírja a tikkasztó hőséget a tömegben, étlen-szomjan még a következő kb. 4 órában. Egy kis tanakodás után (és miután belenéztünk Petya szatyrába 
) úgy döntöttünk, hogy mi bizony nem ebbe a kategóriába tartozunk, és inkább keresünk valami számunkra alkalmasabb helyet.
Mikor odaértünk egyébként a Nox állt a színpadon. Nem is volt rossz, hallottam olyan számokat tőlük, amiket amúgy nem ismertem és volt köztük pár, ami még tetszett is. Elmondták, hogy ez a Ragyogás turnéjuk legutolsó állomása, de ide technikai okok miatt most sajnos nem tudták azt a látványos show-t elhozni, ami egyébként a turnéjuk állomásait jellemezte.
Egy kicsit hallgattuk őket onnan középről, aztán mikor véget ért a koncertjük, a konferansz felszólította a közönséget, hogy a Kapcsolat jelképekét most mindenki egyszerre engedje el a lufikat, amiket előtte osztogattak. Így is történt, több ezer lufi emelkedett a magasba egy időben. Itt megint eszembe jutott az Ibolyások 2 évvel ezelőtti lufis akciója... hát most nem lett volna valami könnyű dolga Ibolyának, hogy észrevegye a rajongóit a sok ezer lufi között..hmm a szervezők ellopták az ötletet..
De mindenesetre látványos volt.
Aztán felkonferálták a következő fellépő együttest a The Tarantinos-t, amely - mint az nevéből is sejthető - a Quentin Tarantino filmjeiben felbukkanó zenékkel szórakoztatta a közönséget.
Ekkor goldoltuk mostmár tényleg keresünk valami jobb helyet, így elindultunk oldalra, kikerülve a zárt kört, utána pedig egyre előrébb a színpad felé. Találtunk is egy olyan helyet, ahol kicsit szellősebb volt, a színpad és a kivetítő is egész jól látszott és a patkára még le is lehett ülni egy kicsit megpihenni.
A Tarantinos után, az est két műsorvezetője, Szántó Dávid és Rákóczi Ferenc a Danubius rádióból elkezdte hangpróbáztatni a közönséget, hogy így ordítsanak, úgy hullámozzanak, meg hasonlók. És mindez bő 20 percen keresztül!!!! 
Aztán kiürült a színpad, beraktak valami zenét, miközben az óriáskivetítőkön a közönséget mutatták és hogy-hogynem egyszercsak megpillantottuk Ibolyát is, aki láthatóan szintén nagyon jókedvű és izgatott volt!
Az est főszereplője, a 26 éves Pink végülis kicsit megvárakoztatta a közönséget, és csak fél órával a Tarantinos levonulása után, néhány perccel 21 óra előtt kezdte meg a koncertjét.
De az ezt követő 2 óra mindenképpen megérte a várakozást! 
Pink vakítóan szőke hajjal, és szokás szerint feltűnő, színes ruházatban, határozott léptekkel lépett színpadra, majd nagyszerű zenekarával rögtön a közepébe csapott, és az I'm Not Dead című legújabb dalával kezdte a programot.
A kitűnően éneklő és fantasztikus színpadi produkciót nyújtó, a közönség kedvében járó amerikai enekesnőt nagyszerű csapat kísérte. A szólógitáros és a színes bőrű dobos teljesítménye a magas átlag fölé emelkedett. Egy hölgy pengetett a második gitáron, s nagyszerű volt a zongorista is.
A közönség (nem éppen az előzetes hangpróbának köszönhetően..) óriási ovációval fogadta a művésznőt és csapatát.
Pink láthatóan nagyon jól érezte magát a színpadon, ugrabugrált, táncolt, hol meg leguggolt, letérdelt, leült a hangfalra vagy éppen a földre. Egyszer még hanyatt is vetette magát, lábait égnek dobva. Olykor panaszkodott a melegre, de ez egyáltalán nem ártott a produkciójának. Élénk piros-sárga-zöld ruhája valósággal virított a feketében játszó zenekari tagok között.
A koncerten hallhattuk az I'm Not Dead c. új lemez szinte minden dalát, valamint a korábbi sikerekből is elég sokat, pl. Don't let me get me, Trouble, Just like a pill stb.
Természetesen nem maradhatott ki a Family Portrait sem, amit én személy szerint nagyon vártam. Hihetetlen volt, hogy az a csaj, aki az imént még mint egy őrült olyan lendülettel ugrált és énekelt a színpadon, kb egy perc néma csend alatt, a közönségnek hátat fordítva, fejét lehajtva mennyire átszellemült, és ezután teljes átéléssel énekelte el a dalt. Fantasztikus volt!!
Ismert, hogy Pink nagy tisztelője Janis Joplinnak, így talán nem meglepő, hogy elhangzott a fehér blues királynőjének többek között a Me and Bobby McGhee, valamint a Piece of my heart című dala is egy - az énekesnő emlékére előadott - Janis Joplin egyvelegben.
És ami az egész koncert tetőpontja volt: egy meglepetés dal. Pink kedvenc énekesnőjének és egyben barátnőjének leghíresebb száma. Linda Perry (4 Non Blondes): What's Up.
Pink megkérte a közönséget, hogy énekeljék vele a dalt, na nem mintha eddig nagyon kérni kellett volna de ezek után olyan hangerővel és lelkesedéssel énekelt a közönség, hogy hihetetlen! Ahogy Pink egy pillanatra felemelte a kezét, a közönség ezt is átvette, végigcsápolva az egész számot. És nem csak az első sorokból, hanem ahogy hátranézve elláttam a tömeg végéig, az a több százezer ember, egyszerűen mindenki! A hangulatot, ami ekkor kialakult, nem tudnám megfelelő szavakkal jellemzni, de az érzés még mindig bennem van és számomra egész biztosan felejthetetlen is marad!
EGY KIS IZELÍTŐ A KONCERT HANGULATÁBÓL (2 VIDEÓ): IDE KATTINTVA
Lassan sajnos a vége felé közeledett a koncert, már le is vonult Pink a színpadról, de persze nem eresztettük el csak olyan könnyen. A közönség szűnni nem akaró ovációjára visszajött és következtek a ráadásszámok, legvégül pedig a Get the party st
Kis időbe telt mire a koncert után összeszedtük magunkat, de még ekkor sem értek véget a meglepetések. A sötét égbolton fényes, közel fél órás tüzijáték vette kezdetét, egy kis levezetőként így a bő másfél órás koncert után.
A tüzijáték végén elindultunk kifelé a tömegből, ami elég lassan ment, de azért egyszer csak kiértünk a Hősök tere szélére, ahol egy kis beszélgetés és pár életmentő(!) falat elfogyasztása után - egy csodálatos élménnyel gazdagodva - már valóban hazafelé vettük útunkat.
Az az igazság, hogy én nem voltam oda eddig különösebben Pinkért, vagyis nem, ez nem jó kifejezés, helyesebb ha azt mondom, hogy nem igazán ismertem, csak a rádióból ismertem felületesen a számait, amik ugyan tetszettek is, de ennyi. Akkor kezdtem el egyáltalán kicsit jobban érdeklődni felőle, amikor Ibolya elénekelte tőle a Family Portrait-t a Megasztárban. Most viszont már egész máshogy tekintek rá, sokkal többet kaptam ezalatt a koncert alatt, mint amit vártam. Csak bámultam leesett állal, hogy hogy nem tudtam én eddig, hogy ez a csaj mire is képes valójában, milyen fantasztikus ereje és kisugárzása van. Na hát ennyit tesz egy élő koncert.
Mindenkinek javaslom, hogy ha tehetitek, járjatok minél többet élő koncertekre, akárkiről is legyen szó, mint előadó, mert élőben sok minden kiderülhet, sok minden más, sok minden jobb, élvezetesebb lehet, és egy élő koncert hangulatát nem pótolhatja semmi.
Sajtótájékoztató a koncert előtt
Vakító szőkeség, rockerlányhoz képest elegánsan öltözve, újságírók számára kellemes csevegőpartner - ez derült ki Pinkről, a vasárnapi Kapcsolat koncert amerikai sztárvendégéről szombat esti röpke húszperces sajtóértekezletén. Villámkérdésekre válaszolhatott, de oldott stílusával pillanatok alatt elnyerte a jelenlévők rokonszenvét. Kérésre Janis Joplin Mercedes Benz című dalát rögtönözte, amelyet nagy ovációval fogadtak a jelenlévők. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy tartja a kapcsolatot rajongóival, hiszen ő maga is állt már sorba sztárokra várakozva. Megjegyezte, hogy Budapestből ezúttal még semmit sem látott, hiszen pár órája érkezett.
Szólt arról, hogy budapesti koncertje mindenképpen kapcsolódik a szeptemberben induló világturnéjához, annak főpróbájaként is tekinthető, hiszen azokkal lép fel most is, akikkel ősszel turnézik majd.
(stop.hu)
Pink Budapesten TV interjú
Nemrég a TV-ben is volt egy exkluziv riport Pinkkel a koncerttel kapcsolatban, ami szintén nem sokkal a koncert előtt készült. Ebből a riportból is sugárzott, hogy mennyire közvetlen, laza, vidám ember is ő valójában. Mikor megkérdezte a riporter, hogy hogyan készült a koncertre, viccesen ennyit mondott: "Elmentem nyaralni, a tengerparton süttettem magam, ezért vagyok ilyen szép barna " Többek között megtudhattuk még azt is, hogy eddigi pályája során még soha nem lépett fel ennyi ember előtt, ez lesz (vagyis volt) az eddigi legnagyobb koncertje, de egyáltalán nem izgul, mert tudja, hogy nagy show-t fognak csinálni és élvezni fogja a színpadon töltött időt. Sokkal jobban feszélyezi inkább, hogy interjúkat kell adnia, ugyanis nem szereti hallgatni a saját beszédhangját, ezért inkább énekel.
