2005. augusztus 19. Aszód, Búcsúkoncert (Ibolya 1. lemezének utolsó koncertje)

Na hol is hagytam abba? Ja igen! Szóval elmúlt a 18.-a. Viszont szerencsére elég hamar már jött is a 19.-e, a búcsúkoncert napja. Éjjel értem haza, utána gyors alvás, majd nehézkes, de mosolygós ébredés, bepakolás a hátizsákomba, aztán du. irány Pest. De persze ez se ment simán, miért is ment volna? Félkor indul elvileg a vonatom, én fél órára lakom az állomástól, de negyedkor még mindig itthon szöszmötölök. Aztán végre csak elindulok, gyorsan lerohanok a lépcsőn, ki a lépcsőházból. De hoppá, olyan hiányérzetem van, semmi nincs a kezemben...hmm...pedig szokott lenni...de mi is?...úúúúú a francba, a kabátoom!!!! :ooo Most 2 napra megyek, úgyhogy muszáj érte visszamennem. Visszafutok, majd rohanás az állomásra! Ránézek az órámra, hurrá 10 percem még maradt is, hogy megtegyem ezt a röpke félórás kis utacskát.

Hááát, magam se tudom hogyan, de végülis odaértem! Sőt még jegyet is tudtam venni! Kimegyek a peronra, felszállok a vonatra, pont mikor bemondják, h azonnal indul. Na mondom jóvan mostmár itt vagyok, mehetünk! :) Asziszitek azonnal indultunk? Hát persze, h nem! Még negyed óráig ott dekkolt az a rohadt vonat az állomáson! Ha ezt tudom, nem rohanok ennyire! Na mindegy, mostanában mindig ez van! Állandóan késnek! Na de egyszercsak nagy nehezen végre végre elindulunk. Utközben telefon Györgyitől, ne a Lehelen talizzunk, hanem a Délibe, úgyis ott pizzáznak a tesójával. Oké, nekem tökmindegy!

Fél órás késéssel megérkezem a Délibe, Györgyiék már ott várnak. Pontosabban...a tesója nemtom kit várt, asszem valami „alacsony kis kopaszt”. :)) Aztán végülis miután kiderül, h nem vagyok se alacsony, se kopasz, Györgyi bemutatja tesóját, öccsét, Ferit. Ő nem a koncira jött, hanem iskolai meg kollégiumi ügyeket intézni, most indul is haza, tehát először őt kísérjük ki. Nem tom hogy, de valahogy eljutunk a Stadionokhoz, ahonnan a busza indul. Sajnos azonban tele vannak a buszok, meg kell várnia a következőt. Elbúcsúzunk tőle, majd a nemtomhányas nemtommivel, asszem trolival a szálló felé vesszük utunak. Vagyis először csak felszállunk, és csak várunk várunk „na mi van, miért nem megyünk máááár?” Legalább 10 percet dekkolunk itt is. Ráadásul Györgyi mondani akart nekem valami fontosat, de elfelejtette! Jellemző! Most tök kiváncsi lettem és egyjódarabig valszeg nem is fogom megtudni mit akart mondani, mert egy jó ideig neki se jut eszébe (egészen pontosan a koncert kellős közepéig :)). Meg kell jegyeznem dög meleg volt a buszban vagy troliban vagy miben, néma csend és...„olyan faszag” ugye Györgyi? :P:)

Na mindegy, azért szépen lassan csak megérkezünk a szállóra, ahol bizony Györgyi „unokatesócskácskája”, a Szilvi :), azaz szerény személyem immár törzsvendégnek számít! :) Felmegyünk, lepakolunk, eszünk, iszunk, de most akkor mi is a terv? Idejön Emese, Miki és innen megyünk a Blahára. Aha, oké, de hol vagy Emese, mikor is jössz? Jaaaa, már ott vagy? Huha, akkor nem várunk tovább, alighanem így is el fogunk késni a találkáról, és még Miki sincs sehol. Na jó elindulunk, útközben szembetalálkozunk Mikivel, együtt megyünk tovább a Blahára. Valahogy megérkezünk a talihelyszínre, ahol már álldogállnak páran, nevezetesen az egyik sofőr, Rossi, Emese, valamint Éva és Brigi, akiket csak most ismertünk meg. Nemsokára befut wpetya is, és nem sokkal utána a mi sofőrünk, Joe is megérkezik. Jó, megvan mindenki, indulhatunk! Beszállunk, és a két kocsi szépen egymás után útnak indul.

Mi mentünk elől, mert Joe az aki mindig mindenhova odatalál, és akinél természetesen mindig van egy halom térkép is! :) Joe kocsijában egyébként öten voltunk, a szokásos ötösfogat: Joe, Györgyi, Emese, Miki és én. Illetve...igen öten voltunk, ha a „csomagtartós hullát” nem számoljuk! Kopp..kopp..kopp..kopp szegény minden fékezésnél beverte a fejecskéjét! Szal Joe most lebuktál! :) És a fehér sapiját meg még elő is hagytad! Ejnye-bejnye! Na szal ha úgy vesszük végülis hatan voltunk, a „hullával” együtt! :) És hogy milyen volt az út? Hát röviden így tudnám összefoglalni: Emeseablaklehúz, Mikiablakfelhúz, Hullakoppan, Magyarország, Emeseablaklehúz, Mikiablakfelhúz, Hullakoppan, Magyarország, Emeseablaklehúz, Mikiablakfelhúz, Hullakoppan, Magyarország...:DD Jah bocs a szinkrontelefont kifelejtettem! :) Na aztán végül kb másfél óra alatt oda is érünk. Györgyi fantasztikus navigációs képességének segítségével egyszer sem tévedünk el, egész simán megtaláljuk Aszódot, azon belül is a konci helyszínét. Rossiék is megérkeznek rögtön utánunk, pedig többször megpróbáltuk lerázni őket, de ez úgyláccik nem jött be! :)

Oké, kikászálódunk a kocsiból, menjünk felderíteni a helyszínt. Jééé, ez olyan mit a Vidadomb, csak nem domb! Vagyis inkább olyan, mint Budafok és Vidadomb keresztezése! Olyan majálisos fesztivál féle! Megkeressük a színpadot, éppen Auth Csilla énekel kb 15 fős hallgatóságának. Egy ideig mi is növeljük a létszámot, közben összefutunk Eszterrel, aki csatlakozik hozzánk. Jóvan Auth Csillából ennyi elég is lesz, keresünk egy jó kis helyet és leülünk. „Ma végre jól vagyok és pont, nem érint meg hogy más mit mond, semmit nem bánok meg míg a jókedv tart” :) Ezt a számot szeretem/jük! És a szövege is találó! :) Na szóval leülünk, beszélgetünk, aztán valamiért visszamegyünk páran a kocsikhoz, pont, mikor a többiek megérkeznek. Csilla, Szilvia, zsuzsi-makó és Zoltán. Aztán meg Adri és Ibolyázóslány az apukájával.

Egyszercsak páran erős késztetést éreznek, hogy most aztán mindenképpen fel kell hogy üljenek a lánchintára. Oké, tőlem, de én inkább asszem kihagyom, mert most valahogy nincs kedvem hányni, nem is tom utoljára mikor ültem ilyenen, de azt tudom, h akkor se lett jó vége. Azért természetesen szolidarításból elkísérem őket. :) Nem tom hány perc volt ez a lánchintázás, de jó hosszú az biztos, mert már a földön majdnem szédültem! :)

Mikor aztán vége lett és kiszálltak, hát hogy is mondjam, szal elég érdekes látványt nyújtottak, mint akiket épp most mostak ki! :) Egyikük se tudott egyenesen menni, még jó hogy nem ittak előtte! Különben asszem lőttek volna pár rókát útközben! :)

Na de mostmár indulás a színpadhoz, nemsokára koncertidő! Jajj, de mosztmeg piszilni kell! :) Felkeressük a helyi wc-t, egész kis hangulatos leveles kunyhócska, legalábbis kívülről, mert belül 2 lakókocsiféleség, aminek az ablakain láttunk egy-két vicces dolgot! :)

Na, most aztán már télleg irány a színpad! Elfoglaljuk szokásos helyünket, az 1-3 sorban. A  zenészek már hangolnak, a menedzser Frank Gábor pedig szokásos mikrofonellenőrző tevékenységét végzi: egy, kettő, három, hejjj, egy, kettő, három, négy, öt, hejjj, hejjj, egy, egy, kettő, hejj, cöcöcöcö, sösösösö, essss essssss, egyes kettes há...

Jólvan, akkor a számtanóra után akár kezdődhetne is a koncert! A bemondó rövid beszéde után, végre színpadra szólítja a 2004-es év hangját, Oláh Ibolyát!” :) Vééégre! A színpadra cigivel és valami üdítővel a kezében jön fel Ibolya a kevésbé szakadt farmerjében és a fehér halálfejes mackófelsőjében.

Már a koncert kezdetekor elég sokan toporogtak a színpad előtt, de koncert közben meg még csak növekedett a tömeg. Nagyon lelkes közönség gyűlt össze, Ibi meg is jegyzi, hogy „Jó sokan vagyunk!”

Ibolya szokás szerint a Ringasd el magad c. szám közben bemutaja a zenekarát is: Molnár Levente zongora, Gajdacsi Gábor szólógitár, Apró Károly becenevén a titokzatos Franki basszusgitár, és az új dobos Oláh testvér helyett, Jankó Miklós.

Mindegyik szám elhangzik, - a 3 szokásos Keresztes Ildi szám is - kivéve a Találjmárrám és a Szerelemnek múlnia kell. Bár ez utóbbit egyszer fel is konferálta Ibolya, de aztán végülis Csak egy perc lett belőle. :) Az Embertelen dalt még meg kell említenem, elég vicces előadásban hallhattuk, mindenki egyszerre felejtette el a szöveget..:)

Az Ördögöd van közben az egyik rajongó, Thomaster egy aranyos kis plüss ördögöt dob fel a színpadra Ibolyának, aki láthatóan nagyon örül neki. Vissza is kérdez, mert nem látta honnan érkezett a kisördög: „De édes ez az ördög, rágjam meg akitől kaptam! Kitől is kaptam? Köszönöm szépen! Na, tudok ám én kedves is lenni.” :)

Meglepetésnek még egy rég nem hallott szám is felcsendül, a Hazám, természetesen zongorakísérettel. Nem akarunk hinni a fülünknek, amikor Ibolya bekonferálja: „És akkor most következik...a Hazám”...Egy kis hatásszünet, kissé meglepett taps... „Na mégegyszer: és akkor most következik a Hazám.” Most aztán már mindenki elhiszi, kitör az ováció, de ahogy megszólalnak az első hangok rögtön néma csend lesz. Ibolya énekel. Aztán a közönség is beszáll. Csodálatos.

Nemsokára sajnos vége...Az utolsó szám végén meghajolnak és lemennek. Ibi viszont még megjegyzi: „Elmondanám, hogy ez a búcsúkoncert...többet már nem vállalok. Mázlitok van.”

Aztán „Vissza vissza”, és visszajönnek még egy szám erejéig. A végén mikor a zenekar már levonul, Ibolya még marad, és búcsúzóul mond nekünk pár szót: „El kell mennem megetetni a vizslámat...:) De egyébként tényleg, örülök, hogy itt lehettem. Nagyon-nagyon kedves és hálás közönség vagytok. És ez most nem valami rizsa, tudjátok, hogy én általában kimondom, amit gondolok, sőt... Na, hadd halljam hogy kell elköszönni?” :)

A közönség persze tudta jóóól, hogy kell elköszönni :), és Ibi is még egyet utoljára: „Sziasztok!”, aztán levonul és vége...jajjj mostmár tényleg vége...de kááár :( Csak állunk a színpad előtt...mi legyen? Nagyon nem akaródzik még hazamenni...menjünk a színpad mögé, Ibi ott dedikál egy kis leveles kunyhóban, elég nagy a tömeg, mindegy nekem nem is kell aláírás, hiszem már úgyis van néhány! :) De szeretek nézelődni ilyenkor, dedikálás közben. Bár eleinte nem sok mindent lehetett látni, csak az emberek hátát, addig dumálgatunk a többiekkel, Joe-nak csillog a szeme! :) Ibolya picit fáradtan, de mosolyogva mindenkinek készségesen aláír, azt hiszem nagyon jó hangulata volt egész koncert alatt is, ez sugárzott róla meg az előadásából is, na a koncert és a közönség meg aztán láthatóan mégjobban feldobták!

Már fogyatkoznak az aláírásra váró emberkék, én meg ott sonfordálok a kunyhó körül és szemlélődöm. Asszem viszont a végén egy kicsit elbambulhattam, mert hirtelen csak azt vettem észre, hogy elfogytak az emberek, Ibolya meg mosolyogva néz rám kezében az utolsó cd borítós lappal. Szal kicsit hirtelen, de végül mégis szert tettem egy aláírásra! :) Visszagondolva tényleg jó, hisz mégiscsak ez volt az utolsó koncert.

(az első lemez utolsó koncertjének utolsó aláírása :)) 

Szóval véget ért a dedikálás is. Még beszélgetünk picit ms-sel, aztán a végén csinálni szeretne rólunk pár csoportképet. Oké beállunk, valaki meg belegyalogol a képbe, én mondjuk először nem is láttam, h ki az, jellemző :).......Rossi: „Na mosmá azé én is láccani akarok” :DD Sajnos csoportképpel még nem szolgálhatok, majd ha kapok, talán akkor, de lehet, h nem is lettek jók, mittomén, még nem láttam. Remélhetőleg 16.-án eljut hozzám is... Eljutott! :) Köszi ms!

De hova? Haza? Na nehogy má! Hát nem ezért gyűjtögette Miki az emberkéket egész nap! :) Szóval irány a karaoke! Elköszönünk a többiektől, majd be a kocsikba, indulás vissza Pestre. Útközben egyszer megállunk, kivesszük a „hullát”, elfogyasztjuk, csakhogy eltűntessük a nyomokat. :) Aztán nemsokára még kitesszük Emesét, és miután Joe minket is kitett, ő is hazaindul. Joe, Rossi ezúton is köszönjük szépen a fuvart! Nekünk pedig irány a kitűzött cél, amiről fogalmam sincs, hogy pontosan hol voltunk, és hogy jutottunk oda, de azt tudom, hogy nagyon jó kis, hangulatos hely. És egész jó énekesek voltak, úgyhogy mi inkább nem is próbálkoztunk, csak Miki, aki itt is nagy sikert aratott a Jégszívvel és mégnagyobbat a Szállok a dallal, amit ő énekelt ezen a helyen először.

Volt aki viszont ”kicsit” többször is énekelt a kelleténél, mert elég ”jó hangulatuk” lett időközben :), most is nevetnem kell, ha rá gondolok, asszem elég ha annyit mondok csak: Ancsurka és Marci. :DD 3 óra körül aztán elindultunk, de természetesen a visszaút sem volt zökkenőmentes. Szegény Brigi összes ruhája benn maradt Rossi kocsijába, aki mikor észrevettük már a sztrádán tartott haza, Fehérvár felé. Sebaj ezen is nagyon jót szórakoztunk, főleg Éva és Brigi. :))

A többiek még mentek tovább, mi hárman, Györgyi, Miki és én pedig kb. 4 óra körül hazaértünk. Óóóó a szálló, drága szálló, második otthonom! :)) Györgyi köszönöm, hogy - ahogy már sokszor - ismét tetőt adtál a fejem fölé, meg persze, hogy szokás szerint teletömtél mindenféle fincsi kajával! :P:)

Mindent összevetve ez egy nagyon klassz és emlékezetes nap volt, nagyon jól éreztem magamat. Egy-egy ilyen nap után érzem csak igazán, milyen jó is hogy Ibolya által megismerhettelek benneteket. Mert nélkületek ez a nap nem lett volna ilyen. Szóval köszönöm Ibolyának és Nektek is. :)

És hogy melyik is volt számomra a legjobb koncert? Nem tom ki hogy van vele, de én nem csupán aszerint döntök, hogy Ibolya melyiken énekelt a legjobban, melyiken volt a legjobb a hangosítás stb...persze az is nagy súllyal bír, de az csak az egyik fontos dolog. Én inkább az alapján döntök, hogy hogyha visszagondolok egy koncertre, milyen érzések jönnek fel bennem. Azt pedig, hogy milyen érzések jönnek fel bennem, nemcsak maga a koncert másfél órája befolyásolja, hanem általában az egész adott nap, az emberek akik körülvesznek, akikkel találkozom, amik a koncert előtt és után történnek stb. Számomra ez szinte ugyanolyan súllyal bír az élmény megítélésében, mint maga a koncert. Sajnos vagy nem sajnos én elég érzékeny vagyok és könnyen le tud hangolni egy látszólag apróság is, viszont ugyanez igaz fordítva is. Adott helyzetben apró dolgok is igazán fel tudnak dobni. Na hát szóval, ilyen alapon, ha visszagondolok, akkor azt mondanám, hogy az én 2 kedvenc koncertem az A38 (2005. febr. 3.) és Aszód (2005. aug. 19.). Na jó, ha kellene még egy bronzérmes is, akkor az meg talán legyen a Vidadomb (2005. ápr. 30.). Ha fellépésről beszélünk, akkor pedig egyértelműen Újpest (2005. ápr. 16.). Ezekhez fűződnek a legjobb élményeim. De persze említhetném még a Fehérvári koncertet (2004. nov. 5.), ahol először hallottam Ibolyától élőben a lemez dalait, csodálatos előadásban, családias légkörű koncerten, na meg persze a Millenárist (2004. dec. 4.), amikor először találkoztam veletek Ibolyásokkal, és amikor Ibolya lemeze platina lett. Tényleg, nem tom láttátok-e, Ibolya lemeze mostanában megint visszakerült a Mahaszra, most éppen a 17. :)

Hát szóval voltak jó koncertek, szép emlékek, és ezzel a búcsúkoncerttel most megint lezárult egy időszak. Sebaj egy másik viszont már el is kezdődött a Magyarország c. dallal és nemsokára remélhetőleg jön az új lemez is, új dalokkal és sok-sok új koncerttel! Már várom nagyon! És gondolom ezzel nem is vagyok egyedül...:)