2010. október 28. - Bp., Urna Pantheon
Mindenszentek közeledtével ezen a héten a mi Bélánk nyughelyénél (is) jártam. Sokáig tartózkodtam ott az Urna Pantheonban, ahol barátunktól tavaly áprilisban búcsúztunk. Ott ültem a szentélyszerű épületben egyedül, meséltem neki és rá emlékeztem. Közben meghallgattam a régi Aidából a Lépkedünket, mely verzió már örökre az ő dala marad számomra, mióta a temetésén a fájdalmas csendbe hasított Ibolya hangján.
Az OIRO nevében egy szál fehér rózsát vittem neki, és egy gyertyát gyújtottam, mely több, mint két napon keresztül égett érte. Drága Béla, nagyon hiányzol, soha nem felejtünk el.
P.S.: Eggyel lejjebb is van egy új bejegyzés! - Sok vidám kép a múltkori Aida utánról.
